Érdekes dolog az, hogy mindigis volt, van és lesz vágyunk, hogy tartozzunk valahová.

Jelen esetben a fotózás témakörében is egyre többen akarunk tartozni egy közösséghez, akár fizikai, akár virtuális közösségről is van szó.

Sok példa van erre szerte a világban, és manapság igencsak divatosak. Hasznuk van is meg nincs is....

Mikor belépünk mindenképpen a hasznát látjuk,mert fejlődünk, vagy legalábbis azt gondoljuk, fejlődhetünk általa,és azt hiszem jól van ez így. Főleg a virtuális közösségekkel van az a gond, hogy az ember elveszíti a kapcsolatot kissé a fizikai világgal,és emiatt egyre nagyobb űr keletkezik a két világ közt. Persze ezt mi magunk idézzük elő, de valahogy mindenkiből kijön a többszeméllyiség, ha szabad ilyen csúnyán mondanom. Mindenki keményebb hangvételt enged meg magának, mint amit fizikai valójában megengedne, vagy legalábbis megengedhetne. Vegyük pl a képértékelő fórumokat.

Egy jó kezdeményezésből indulnak, és közösséget formálnak, aztán azok akik törzstagok, kissé úgy kezdik érezni, hogy az utánuk jövők nem tudnak anniyt mint Ők, hiszen miért is tudhatnának, nem Ők találták ki az aktuális fórumot vagy oldalt....Pedig sokszor van rá példa, hogy igazi tehetségek tűnnek fel, akik fizikai valójukban meg sem mernek, vagy koruk helyzetük miatt meg sem tudnak jelenni, a nagyérdemű előtt.

Ez ugye még mind a pozitívumok közé sorolható, de mi van akor , ha eza kis thetség átmegy EGOba..mert ugye ez ránk magyarokra különössen jellemző tud lenni,és biza egyszer egyszer én sem voltam ez alól kivétel....sajna...

Szóval, ha ez az egész dolog csak virtuálisan működik, és sosem csap át a tényleges tapasztalat világába, hogy ha az a tehetség sosem nyilvánul meg fizikailag, akkor csak a világhálón él, és akarva akaratlanul bezárja azt magába,bármenniyre is átszeli a világot a "net".

Ez biza már negatívumok közé sorolható,és rengeteg példát tudok erre mondani, de szerintem ti is, mert legalább egy két emberkét mindenki tud maga körül,akár milyen témában,mert a választék széleskörű. És akkor jönnek a fikázások, hogy én többet nem, meg nem töltök fel képeket,meg nem irok erre a véleményre választ meg stb stb stb...

De még vagy hónapokig lessük,és forrunk magunkban, mert az EGO biza lassan csillapodik le,és mivel az EGO igazából jobban bírja a szamélytelen világot, sokkal jobban ki tud bontakozni,és ez hatással lehet a fizikai hovatartozásainkra is...

És ha ez határozza meg a kapcsolatainkat, mármint az EGO, azt előbb utóbb meg fogjuk sínyleni, és a közösségteremtés itt átmegy erős utálatkeltésbe,aztán örökös vitatárgyává, majd végül úgy belénkívósik a dolog, hogy nem tudjuk honnan is ez a harag, vagy belső feszültség....tapasztalatból tudom, hogy igencsak hatással van a virtuális hovatartozásunk a fizikaira...akár egy MÁTRIX, hogy filmes hasonlattal éljek.

A fizikai hovatartozásunk is sokszor lehet előnyös hátrányos...például ha egy alkotócsoportról beszélünk. Ott is sokszor fordul elő, hogy van aki 50 évig tagja egy csoportnak, és annyira magáénak érzi, hogy szinte minden kérdésből "családi" vitát csinál, ami megronthatja a közösség alap hangulatát, amitől az illető jobban függ, mint fordítva......az ilyet nagyon nehéz felismerni...

De kell hogy tartozzunk valahová, hogy fejlődjünk, és általunk is fejlődjenek, a kérdés csak az, hogy a közösségek létrehozói (akikhez tartozni akarunk) nemesnek e áldozatul az utánnuk következőknek, és a végén nem tűnik e el, az az alapelv,amire ez az egész közösségesdi alakult.

Hát egy biztos...volt egy ember,aki ezt mondta:" A forradalom felfalja saját gyermekét"..

Ha jól emlékszem Robesphiere mondta, aki miután segített megdönteni a zsarnokságot Franciahonban, a végén a forradalmárok következő generációjának áldozata lett gijotin által.......tanulságos......

Üdv és jó fényeket a decemberi képekhez!