Trendekről..értékekről..part 1
Általában akkor szoktam visszatekinteni a szezonra, amikor vége van már, és ránézek, mit, hogyan, és mennyit csináltam az adott évben.
Idén kevesebb felkérésem volt, mint ahogy midnekinek, de nem bántam, jobban tudtam figyelni a részletekre kicsit jobban. Aztán ez segített ráébredni, hogy egy kicsit átgondoljam, merre akarok menni, milyen irányban tartottam eddig, és merre is akarom terelni ezt az egészet a jövőben.
És nem kellett sokat gondolkodnom, mikor nyugodt szívvel kijelenthettem magamnak, hogy a MARADANDÓ ÉRTÉKEK irányában akarom folytatni, hiszen így is kezdtem el anno, de sok minden vezet ahhoz, mire egy ember meg is tudja ezt valósítani. És ez vajh tényleg megvalósítható a mai rohanó világban?? Erre persze naívság lenne azt mondani, hogy: Hát Persze! Nem nem, ez nem olyan egyszerű kérdés, és cseppet sem demagóg. Nem a nagy szavak itt a lényeg, nem az, hogy most éppen szeretik az emberek amit csinálok, ezért maradandó is. Itt röviden az a lényeg, hogy nem fotográfus szemmel kell maradandót alkotni, hanem midennapi szemmel, és szívvel. És itt van benne a svédcsavar. Azt hinné egy fotós a mai időkben, hogy ez tök könnyű, de gondoljunk csak bele kicsit logikusabban. A maradandó érték mitől az..mármint, mitől állja ki egy kép az idők próbáját?
Az egyetlen lehetőségünk hosszabb távon, ha olyan dolgok, témák kerülnek a fotókra, ami akkor is időtálló lesz, amikor estle az adott trend már okafogyottá vált, és esetleg a nevettségesbe fordul át. Bizony bizony..nevettségesre gondoltam, nem írtam el. Egy egyszerű példát mondok. Mindekinek van egy olyan gyerekkori képe, amin pucéran babaként fekszik, egy pöttyös labda van a környezetében, egy szőnyeg szerűségen, vagy egy műszőrmén fekszik, vagy ilyesmin, és a háttér egy lógó függöny, vagy valami szocreál mintás anyag. Gondolom elég jól sikerült elírnom, nem volt nehéz, nenkünk is van ilyen. Szóval ha ez a kép a példa, amit elképzelünk, az most vicces, retró, de az is lehet, hogy valaki azt mondja gagyi, pedig az akkori kor fotográfusai izzadságot nem sajnálva a alborban sokat szenvedtek, hogy rendesen kilaborálják a kor lehetőségeihez mérten profin. És azért ez akkor többeknek sikerült, mint most, de ez egy más téma. Szóval ez a kép mint példa tökéletes, mert ugyn a trend nem ilyen, a kompozíciók, a képszerkesztés, a tehnika, a hordozóanyagok, a nyersanyagok és minden különbözik, de egy állandó van a képen. A téma. Egy gyermek, kedves pillanatban, épp játszik, apró, törékeny, boldog. Szóval érzés van a képeken.
És itt a lényeg. Ha egy kép érzéseket kelt, és eleve közöl is velünk, ahhoz tartozik, egy emlék, ami felidéz egy hangulatot, amin elrévedezhetünk, és a kevésbé időttálló képi elemek, mint a labda, a rozoga függöny, vagy maga a papír amin a kép van, már nem is számítanak. Elindul egy gondolatsor a fejünkben, és sok sok kémia..és innentől kezdve a korábban messzebbről viccesnek tűnő kép, már korántsem az, hiszen könnyet csalt a szemünkbe. Ugyan azt érezhetjük, amit anno akkor édesanyánk, aki kezébe vehette a fényképész fáradságos munkájával készült alkotást.
Semmi másért nem sikerülhetett ez a régi képnek, csakis azért, mert MARADANDÓT tartalmazott a kép. Szeretet, boldogság, érzés, szomorúság, emlékek....hangulat..ezek sosem lesznek avittak, sosem lesz a boldogság érzése nem menő, még akkor is, ha ezt egy tizenéves a fejünkhöz vágja. Mert van pár dolog, amihez kor kell, de ha belegondolunk, sírni egy aranyos filmen tizenhat évesen ciki, felnőtt fejjel meg alap.
Szóval a gondokodásom egy sor kérdést vet fel, amit szeretnék majd pár alkalommal boncolgatni, most, hogy lesz egy kis időm a BLOGomra megint. Ha van kedvetek velem fejtegetni, kapcsolódjatok be nyugodtan, és kezdjük el megérteni azt, hogy mitől is lesz maradandó egy kép, szerintetek, és szerintem.