Bevallom vártam már, hogy kilépjek a stúdióm "árnyékából" picit, és kijöjjek a fényre. No persze én örültem a nagy kemény árnyéknak, nem ijedtem meg, mint a medve, mert ahol kemény hosszú árnyék van, ott jó fény is akad :-D

Az idei első párok már szálingóznak, és a március szorosra sikerült azzal, hogy közben betegeskedett az egész család. Kezdünk helyre jönni, biztos a napsugarak teszik..nekem biztos, hogy az segített első sorban...

Szóval az első napsugarakat sikerült az alacsony hőmérséklet ellenére jól kihasználni azt hiszem. Bár még csak rövid időre lehet kimerészkedni, mert a szeles fagyos levegő még hamar kihűti az embert, azért az érzelmeket már kevésbé tudja szerencsére. Egy próba fotózáson már túl vagyok, és egy kreatívon is...mindkettő itt a környéken készült. Próbáltam már kicsit tartani magam ahhoz, amit a tél folyamán, és már az előző szezonok alkalmával is próbáltam magamban követni, miszerint nem hagyom, hogy elhúzzon egy két trend!

Inkább azon az úton megyek tovább, amit eddig is jónak véltem, és az életem, és a hozzám forduló párok is igazoltak. Továbbra is a maradandó érzelmi értékekre helyezem a hangsúlyt, a közvetlenségre, az intim, bensőséges érzelmekre, az igazi, és nem csak mondott elkapott pillanatokra. Jó feladat ez, sosem lehet teljesen jól csinálni, és mindig edzeni kell rá...nem baj..élvezem ezt a feladatot..kihívással teli, és amig van bennem kihívás, és tűz, addig minden párosom saját anyagot kap, nem valaki 'másét' ... számomra idén is ez a lényeg.