2009. jún 07.

Megtört a jég..avagy MÜPA-án innen és túl... (part 1)

írta: csiger
Megtört a jég..avagy MÜPA-án innen és túl... (part 1)

Várható volt, hogy előbb vagy utóbb de Pestre kell mennem esküvőt fotózni, és eddig az augusztus 20 lebegett a szemem előtt, amire fix dátumom volt. A sors úgy hozta, hogy egy kedves pár a segítségemre szorult, hogy miért ne firtassuk, a lényeg, hogy az esküvőjük előt egy héttel fotósra lett szükségük...

Nagy mázli, hogy az a program, ahová rendezvény fotózás céljából mentem volna, elmaradt, így amikor érdeklődtek szabad vagyok e, hát épp akkor lettem az. (és még ezek után is hisznek egyesek a véletlenekben..)

Szóval letárgyaltuk a dolgokat. A pár elmondta, a MÜPA (Művészetek Palotája) környékén szeretnének fotókat magukról. Bár én még nem is jártam arra, egyből tudtam, hogy igen, az jó lesz,mert már pár kolléga képeit láttam, amik ott készültek. Igaz azok benn, ahová most már nem lehet bemenni fotózás céljából. De tudtam, hogy stílusos, újszerű épületről van szó, és azt is tudtam, hogy a Nemzeti Színház is közvetlenül ott van mellette, ami szintén tetszett mint épület.

Szóval régóta nem volt olyan, ami ezután következett. Úgy fotóztam esküvőt, hogy előtte még csak nem is találkoztam a párral. Az ilyet nem nagyon szeretem, mert jobban szeretem ismerni már kicsit azt, akit fotózok, hogy igazán személyes, közvetlen képeket készíthessek, és általában idegennek amúgy is nehezen megnyíló emberek az esküvőjük napján még stresszesebbek. Hát szerencsémre (vagy nem) nem így volt. Nem hogy feszültek nem voltak, de igencsak közvetlenek voltak, és ami a legfontosabb, szerették (szeretik) egymást...

Szóval párommal elindultunk délelőtt Pestre, mondván amíg én dolgozom, Ő meglátogatja Pesten élő testvérét, akihez úgyis ritkán jutunk el. Miután felértünk, én elindultam a pár lakására, és onnan közössen a Polgármesteri hivatalba. A hivatal házasságkötő terme, nagyon szép, kissé gótikus díszterme adott helyet a házasságkötés hivatalos részének. Fény volt, jó kevert színhőmérsékletekkel,ahogy ezt megszokhattuk,na de mire való a RAW.

Egyre múlt az idő, a köszöntgetések és csoportképek után, lassan indultunk el a MÜPA-hoz. Mikor megérkeztünk, még nem igazán láttam hol lehet itt jó képeket csinálni, de amikor az épület "szebbik" felére értünk, már bizsergett az ujjam az expo gombon.

Úgy volt, hogy kevés időnk, maximum fél óránk lesz fotózni, de aztán a pár is belátta, inkább most késsenek kicsit a lagziról, minthogy pár év múlva,amikor a finom vacsora emléke már a ködbe vész, hiányérzetük legyen,amikor az album üresebb oldalaira kénytelenek tekinteni...

Belelendültem...és szinte eufórikus hangulatban nyomtam a gombot. Biztos, hogy vagy még ezer féle beállítást lehetett volna ott csinálni, de az elsőnek így kellett megesnie..ösztönszerűen...mint mindig,amikor egy új helyen fotózom. Csak a megérzéseimre hallgattam. Egészen biztos vagyok benne, hogy pesti kollégák jobb helyismerettel lehet extrább beállításokat lettek volna képesek csinálni, de én csak a megérzéseimre hallgattam, miközben próbáltam időt spórolni a párnak, akik elmondásuk szerint nagyon élvezték az egészet. Bevallom én is..

Izgultam, az ismeretlen, az új, na és az eső miatt..inkább az eső miatt,de az égiek megkíméltek ismét, ahogy mindig is szoktak, meg édesanyám is imádkozott érte,ahogy Ő is mindig...Attól félek az egyház egyszer benyújtja a számlát ezért,egyházadó formályában...

Szóval túlestem az első pesti esküvőmön,és közben egy olyan épület mellett fotóztam, ahol kedvencem portréja kacsingatott le rám, miközben az Ő áldott szakmájába kontárkodtam...igen..Capa-ról van szó..

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mikor vége lett a fotózásnak, és elköszöntünk, és elindultam vissza Páromhoz, és tesójához, elgondolkoztam, hogy milyen szívesen jönnék ide vissza, és nézném meg a Capa kiállítást, amiról már oly sokat hallottam...

Vasárnap kiderült, hogy még kicsit várni kell a Capa kiállításig, (2009-július-5), de a sors ismét kezébe vett...elmentünk...volt kiállítás..és valami olyan, amiről nem is álmodtam volna hogy látni fogom...a bejáratnál bent egy fekete fal nézett vissza rám nagy fehér betűkkel:

ANTON CORBIJN -MUNKA/WORK ......(folyt. köv.)

 

 

Szólj hozzá

budapest esküvő fotózás müpa