2011. okt 23.

Trendekről..értékekről..part 1

írta: csiger
Trendekről..értékekről..part 1

Általában akkor szoktam visszatekinteni a szezonra, amikor vége van már, és ránézek, mit, hogyan, és mennyit csináltam az adott évben.

Idén kevesebb felkérésem volt, mint ahogy midnekinek, de nem bántam, jobban tudtam figyelni a részletekre kicsit jobban. Aztán ez segített ráébredni, hogy egy kicsit átgondoljam, merre akarok menni, milyen irányban tartottam eddig, és merre is akarom terelni ezt az egészet a jövőben.

És nem kellett sokat gondolkodnom, mikor nyugodt szívvel kijelenthettem magamnak, hogy a MARADANDÓ ÉRTÉKEK irányában akarom folytatni, hiszen így is kezdtem el anno, de sok minden vezet ahhoz, mire egy ember meg is tudja ezt valósítani. És ez vajh tényleg megvalósítható a mai rohanó világban?? Erre persze naívság lenne azt mondani, hogy: Hát Persze! Nem nem, ez nem olyan egyszerű kérdés, és cseppet sem demagóg. Nem a nagy szavak itt a lényeg, nem az, hogy most éppen szeretik az emberek amit csinálok, ezért maradandó is. Itt röviden az a lényeg, hogy nem fotográfus szemmel kell maradandót alkotni, hanem midennapi szemmel, és szívvel. És itt van benne a svédcsavar. Azt hinné egy fotós a mai időkben, hogy ez tök könnyű, de gondoljunk csak bele kicsit logikusabban. A maradandó érték mitől az..mármint, mitől állja ki egy kép az idők próbáját?

Az egyetlen lehetőségünk hosszabb távon, ha olyan dolgok, témák kerülnek a fotókra, ami akkor is időtálló lesz, amikor estle az adott trend már okafogyottá vált, és esetleg a nevettségesbe fordul át. Bizony bizony..nevettségesre gondoltam, nem írtam el. Egy egyszerű példát mondok. Mindekinek van egy olyan gyerekkori képe, amin pucéran babaként fekszik, egy pöttyös labda van a környezetében, egy szőnyeg szerűségen, vagy egy műszőrmén fekszik, vagy ilyesmin, és a háttér egy lógó függöny, vagy valami szocreál mintás anyag. Gondolom elég jól sikerült elírnom, nem volt nehéz, nenkünk is van ilyen. Szóval ha ez a kép a példa, amit elképzelünk, az most vicces, retró, de az is lehet, hogy valaki azt mondja gagyi, pedig az akkori kor fotográfusai izzadságot nem sajnálva a alborban sokat szenvedtek, hogy rendesen kilaborálják a kor lehetőségeihez mérten profin. És azért ez akkor többeknek sikerült, mint most, de ez egy más téma. Szóval ez a kép mint példa tökéletes, mert ugyn a trend nem ilyen, a kompozíciók, a képszerkesztés, a tehnika, a hordozóanyagok, a nyersanyagok és minden különbözik, de egy állandó van a képen. A téma. Egy gyermek, kedves pillanatban, épp játszik, apró, törékeny, boldog. Szóval érzés van a képeken.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

És itt a lényeg. Ha egy kép érzéseket kelt, és eleve közöl is velünk, ahhoz tartozik, egy emlék, ami felidéz egy hangulatot, amin elrévedezhetünk, és a kevésbé időttálló képi elemek, mint a labda, a rozoga függöny, vagy maga a papír amin a kép van, már nem is számítanak. Elindul egy gondolatsor a fejünkben, és sok sok kémia..és innentől kezdve a korábban messzebbről viccesnek tűnő kép, már korántsem az, hiszen könnyet csalt a szemünkbe. Ugyan azt érezhetjük, amit anno akkor édesanyánk, aki kezébe vehette a fényképész fáradságos munkájával készült alkotást.

Semmi másért nem sikerülhetett ez a régi képnek, csakis azért, mert MARADANDÓT tartalmazott a kép. Szeretet, boldogság, érzés, szomorúság, emlékek....hangulat..ezek sosem lesznek avittak, sosem lesz a boldogság érzése nem menő, még akkor is, ha ezt egy tizenéves a fejünkhöz vágja. Mert van pár dolog, amihez kor kell, de ha belegondolunk, sírni egy aranyos filmen tizenhat évesen ciki, felnőtt fejjel meg alap.

Szóval a gondokodásom egy sor kérdést vet fel, amit szeretnék majd pár alkalommal boncolgatni, most, hogy lesz egy kis időm a BLOGomra megint. Ha van kedvetek velem fejtegetni, kapcsolódjatok be nyugodtan, és kezdjük el megérteni azt, hogy mitől is lesz maradandó egy kép, szerintetek, és szerintem.

Szólj hozzá

trendek retro fotó értékek maradandó csiger