Úgy kezdeném, hogy megirtam egy mega hosszú oldalt,és elbalfaszkodtam azzal, hogy nem mentettem el..szóval nem fogom leirni ugyanazt, mert már nem emlékszem,meg nem is akarom..meg lehet, hogy már ugyis ócska volt, mint a fekete lovag keze,amit Arthur vágott le,és átment a hídon.

Szóval a Mesél az erdő című fotópályázatra elküldtem 3 képet, és mindhárom tetszett a zsűrinek, és úgy döntöttek kiállítják, ami tök jó, mert kissebségi komplexusoktól teljességgel nem mentes önbizalmamra ráfér egy kis ego tuning.

Persze az évek alatt azért van némi rutinom a fotópályázatok terén, de mégiscsak egy, csunya szóval élve, feedback a jó irányba haladásról az, hogy kiaggatják a képeimet.

Néha, főleg az utóbbi időben a kiállítási jegyzékeket, katalógusokat nézegetve alborzadok, hogy milyen képek kerülnek drága minőségi katalógusokba,és akkor is zt sajnálom, ha az enyém épp nincs benn...a kis egoista mi?

Pedig csak arról van szó, hogy az ember fiának igenis szüksége van a "mások" véleményére,mert nem elég az ha az anyukája azt mondja: szép volt fiam! Persze nagyon jól esik mindenkitől a dícséret, de a fotós számára az a mérhető kritika, ha a szakma által elismert elfogadott emberek mondják a képére, hogy na ez teljesen ok, vagy esetleg azt, hogy ez most nem jött be, mert ilyen is van. Talán ez az a dolog, ami nem engedi teljesen elszállni az embert,miután a kezébe nyomtak egy fotóművész diplomát. Mert ugye ez nem az út vége, hanem csak egy kulcs, amivel az ember egy olyan útra léphet, aminek az elején egy ajtó áll "CSAK TAGOKNAK" felirattal....no persze ez lehet, hogy csak az én fejemben létezik,mármint az út, de jó hogy az a kulcs már megvan :-)

És ahogy Budha barátunk mondta, az utak utazásra, nem uticélnak valók....szóval ha utunk már van, azért néha nézzünk a végére, hova is vezet, és hova is akarunk álltala elérni.....

A sok, néha rébuszos maszlaggal csak azt akarom mondani, hogy mindenkinek,aki komolyabban akar foglalkozni a fotográfiával elengedhetetlen, hogy akarjon közölni valamit rövid, és hosszú távon is a képeivel...hogy ha ismerik akkor lássák azt a képein..ha látják a képét,akkor ismerjék annak készítőjét..persze nem teljesen szó szerint.

Én talán azt akarom, hogy értsék azt a kettősséget,ami bennem van, és ami álltalában a jellememet jellemzi...lehet, hogy egyszerűen azért, mert a csillagjegyem is kettős, nem tudom....de én mindig mind témában, mind képcímben, mind hosszú és rövidtávú mondanivalóban is a kettősséget keresem, és próbálom mutatni...ha sikerül, akkor elégedett vagyok...mert akkor szoktam észrevenni, hogy másokban is megmozgatom a dolgokat, a hozzám hasonló kettős emberekben pedig az egyik felet, és ez ugye 50% siker.

Nos, valami okosat a végére..na de minek is..majd legközelebb..

A legokosabb ha elmentem..az épp elég lesz mára