Hát megintcsak eljött az év vége.

Nálunk ilyenkor (fotoklub) az Év szerzője házi megmérettetés zajlik,amit szinte teljesen a profi pályázatok mintájára bonyolítunk,és egyre komolyabban is vesz mindenki.

Azt kell, hogy mondjam, a zsűrink komolyabb,mint bármelyik hazai pályázatnak, mert komoly elismert fotóművészek és esetleg egy két festőművész is helyet kap a zsűriben, és mindig az előző év alkotója elnököl. Ez eleve kizárja, hogy ismétlés történjen,ami sok pályázatnál ugye eleve kizárt.

Nos ennek örömére megnéztem, mit is műveltem én idén a fotográfia kis-nagy világában.

Hát ahhoz képest, hogy a szeptemberi másoddömping nem sikerült valami jól, akkor is 56-szor került valamely képem valamely minősített tárlóra,ami szerintem nem is rossz szám.

Egy úttal ez azt is jelenti, hogy a bűvös 100-as határt még 24-el meg is haladtam,persze ez nekem volt határ csak, na de az apró örömöknek is kell örülni nem?

Szóval elnézve az eddigieket,egy 5 éves összesítés is ez,mert emellett igencsak serényen helyt tudtam állni a klubban (www.sopronifotoklub.hu), és azt hiszem már számítanak is rám annyira, hogy fontosnak érezzem magam ott, és azt hiszem ezért érdemes ezt az egészet csinálni. Hogy úgy hagyjon nyomot az ember a fotográfia ellentétekkel teli világában, hogy néha nem is fog gépet a kezébe :-)

Sok ember nem érti, hogy miért is fontos ez nekem. Én egyszerűen csak azt érzem, hogy az emberi kapcsolatok, talán mélyebben az emberi belső érzések azok, amik megmaradnak társainkban, és ez az ami egy kis aprócska "halhatatlansághoz" vezet, ha más nem a saját éránkban. De valahol el kell kezdeni...Mcload is elkezdte..igaz..ott csak egy maradhatott...

Szóval néha visszanézve ez az egész már most nem tűnik hiábavalónak,és ez megnyugvással tölt el, remélem társaim ugyanezt gondolják, meg érzik,még ha más indíttatásból is. De valahogy úgy érzem, a fotósok nagy százaléka mindenképpen a pillanat megragadásán keresztül a veszendő momentumokat akarják életben tartani képeikkel,tisztelet a gagyi kivételnek..de ez az ami mozgatja a dolgokat, és ez az "állatfaj" nem fog egyenlőre kihalni a globális felmelegedés ellenére sem.

Persze én is mint mások először azt hittem, amint elfogadták az első alkotásom, hogy ne..én vagyok a völtmájszter..de ez persze hamar elillant..és rájöttem, azok az mebreke, akiket lencsevégre kapok örökre kapcsolatban maradnak velem, és ez is mint sok más esetben egyfajta kapocs a fotós és a világa közt. Eljön majd az az idő is egyszer számomra is,amikor a képeimen szereplőkről ítélnek meg engem is...más kérdés, hogy az mennyire lesz hiteles, de akkor is ez már egyfajta nyom amit én hagytam ott örökre.....

Elkalandoztam, mint mindig,de ez a cél..egyik dolog hozza a másikat.

Szóval úgy érzem, ez az év is sikeres volt a témát illetően, és valahogy az életemben is...remélem ezt párom is így gondolja..bár Ő nem ebből a szemszögből vizsgálja ugye...

Az ünnepek alatt remélem majd fotózhatom legalább egyszer havat, és mindenkinek hasonlóan jól fotózható látványokat..és ajándékokban gazdag ünnepeket kívánok..bár ez még korai..de ki tudja..

Szóval Kellemes Ünnepeket..és jó fényeket...

UI: a havas képek igénylik a túlexpót hehehe