Vagy másképp mondva, új klubbtagunk egy akt work shoppal indított nálunk, és ezzel kezdetét vette az a bjutiful frendsipp amit a macskajajban emlegetnek annyiszor.

Amúgy az érthetőség kedvéért, Renzo barátunk úgy döntött, hogy tagja kíván lenni,az ország legaktívabb nyugdíjasklubbjának, a Soproni Fotóklubbnak. A nyugdíjast arra értettem, hogy immár 103-éves a "banda", és még mindig oda tudunk pirítani az ország többi klubbjának, Év alkotócsoprtja,meg Csokonai díj,meg ilyen apróságokkal....

Szóval Balogh Tomi barátom, egy szép belépőt intézett Renzóval karöltve,és szerintem mindneki tanult valamit a dolgoból, a rutinosabbak azt, hogy ne állíts be modellt úgy, hogy azt más is lefotózhassa, a rutintalan meg pár világítási sémát. De viccet félretéve, hasznos volt,nekem mindenképpen,mert ismét lövöldözhettem a vassal picit, aminek egyik felét mingyá le is lötyköltem itthon, másrészt pedig igenis sok olyan apró bravúr van, amit egy gyakorlott stúdió fotós élből megold,míg kevésbé gyakorlottak számára sok fejtörést tud okozni ugyanaz.

Remélejük lesz értékelhető eredménye,számomra mindenképp,mert új tagunk igencsak jó fej,és nyitott más témákra is,másrész sok plusszt tud hozzátenni a klub nagy múltjához,és sikeres jelenéhez is. Továbbá a fotozás és pár palacsinta után nálam összeröffentünk kicsit,és igaz pókert terveztünk, képeket nézegettünk,meg dumáltunk röhögtünk,no meg sör.....

Szóval reméljük RENZO barátunk gyakran ellátogat majd a hűséges idióták városába,és talán majd mi is(én is) mutatunk neki olyat,amit esetleg még Ő nem tudott...

Így nyugodtan mondhatom, hogy "Ez a kezdete a mi barátságunknak..." de a macskajaban valahogy jobb volt,amikor mindezt egy fogatlan cigány mondta négy kerekű tolószékben szar napszemüvegben.....

Szóval,be wellcome Renzo....