Hát mostanában kissé kevés időm van megosztani mindazt veletek, ami velem és körülöttem történik. Pedig van sok minden mesélni valóm, de majd szépen sorjában.

Augusztus 20-án végre a közelébe kerültem a hirhedt Budapesti tüzijátéknak, de aztán úgy nézett ki a dolog a végén, hogy az utolsó hazafelé tartó IC alblakából láthattam pár szép momentumot, igaz azt jó helyről, az összekötő vasúti hídról, menet közben. Nos kiábrándító egy ilyen szép eseményt így látni, mert olyan jó lenne egyszer igazán végignézni vihar és nyomorgás nélkül...na de majd egyszer. Nem is ezért mentem ismét a fészkes fővárosunkba, hanem mert idén másodszor esküvőztem Pesten, igazából Pesten, és még tőle északra egy aranyos kis Nógrád megyei falucskában is jártam, ahol a polgári ceremónia volt, Berkenyén. Mit ne mondjak varáslatos hely, már az odaút is megérne egy misét, de majd talán egyszer megjárom, simán fotózás céljából is.

A pár akiket fotóztam, egy végtelenül aranyos, lelkes pár volt, akik a pontos ütemterv ellenére képesek voltak a fotózás idejére kikapcsolni picit, valamint a polgári ceremónián is engedték, hogy érzelmeik kifejezésre jussanak arcukon, és szemükön keresztül, ahogy egymásra néztek, és ahogy a környezetükre. Megmondom őszintén, még sosem voltam ilyen romantikus hangulatú polgári esküvőn. A helyszín egy tó közepe, ahol 14 személy kapott engedélyt arra, hogy résztvegyen a ceremónián, a többiek kivülről, a partról követték az eseményt, de a kihangosításnak köszönhetően nem maradtak le semmiről.

A nap hétágra sütött, engem szokás szerint vert a víz, no de ez alap, és ez sem gátolt meg abban, hogy az új-régi masinámmal vagy 500 expót ellőjek egy polgári ceremónián....igen igen...expókiller lettem egy alkalom erejéig. Ennek több oka is volt. Egyrészt egy felhő sem volt, a tó csak úgy nyomta vissza a nap sugarait, ami eleve 32 fokot adott árnyékban. Ellenfény a párnak, direkt az anyakönyvezetőnek, súrolófény a násznépnek, szóval kijutott mindenből rendesen, és ugye nem volt helyi rutin, szóval kellett a sok kép, hogy legyen miből majd válogatni.

Végülis megoldódott azt hiszem, bár az utómunka még várat magára, mert le vagyok maradva mint az a már jól ismert borravaló...

A ceremónia és a köszöntések végén a busszal a násznép visszaindult Pestre, én Újpesten átszálltam a metróra, irány Árpi kéglije, fürdés, evés aztán a friss és tiszta pólóm már csurom vizes is lett tőlem, mert rohantam ismét hogy elérjem az uccsó IC-t. Sikerült is, szerencsére előre látásom kifizetődött, mert volt annyi eszem, hogy egy plsuz 4-ik pólót tartogassak a hazaútra, hogy a komfortérzetem megmaradjon. Éjjfélre értem Sopronba, jó fáradtan....de sok pihi nem volt, mert Szombaton reggel indult a móka, és egy egész napos banzáj, és ismét futás az eső elől, ami éppenhogy kibírta..de ez már egy újabb rohanásos sztori...na de mindegy, lényeg, hogy van mit csinálni, de közben könnyebb, ha az ember boldog arcokat lát magakörül........Sok Boldogságot az érintetteknek!