Mindeki az utolsó pillanatban akart karácsonyra valami szépet, valami aranyosat, valami örök emléket. Nos én megtettem ami tőlem tellik azt hiszem...(remélem)

Ma volt először, hogy nem volt kötelező teendő..azaz 1 – 2 lemezt meg kellett irnom a karatésoknak, mert közben úgy döntöttem visszamegyek karatézni, bár én inkább egyenlőre fogyózásnak hivom csak, mert amit ott művelek, az a legtöbb jóindulattal sem nevezhető karate-nak.

Szóval övvizsga volt, és épp egy meló után voltam, igy gyorsan beszaladtam a DOJOba, és készítettem pár képet....had legyen ennyi hasznuk belőlem. Én a héten nem tudtam edzeni, mert a nyavajás köhögésem, meg a gerinc fájdalmaim kombinációja nem engedte nagyon, hogy erőltessem magam, de az ez előtti hetekben lekesen gyűjtöttem a kék zöld foltokat. Hiába, az alapoktól kell kezdeni megint mindent...de ez van. A mozgás a fontos, és majd próbálom kitartóbban csinálni. Az tény, hogy jól esik a mozgás, már ha nem rúgnak úgy le, mint két hete....kaptam pár nagy pofont, az szép volt.

Kezdtem a napokban azt is észrevenni, hogy ugyan még akadt pár dolgom, már ráértem kimenni pár fotózásra Jenci barátommal is, az esték közepén, hogy kicsit adjunk a FEKETE-FEHÉR mániánknak, és természetesen kedvenc analóg masináink is velünk tartottak. Néha csak súlynak, ez tény, de a tudat, hogy ott vannak, már az magában nagyon jó. A minap este a -18 fokban vedtük a talpunk alá a várost. Nos érdekes volt...a hidegben max a szemünk működött úgy ahogy kellet, nekem az ujjaim remegtek az expo gombon. Mégis úgy érzem, ezek a hirtelen jött fotós túrák adják a dolog sava borsát. Le van szarva a hideg, meg a fáradtság, meg az esetleges határidők, ilyenkor egy hirtelen támadt ötletet valósítunk meg. El is neveztük gerillla fotózásnak új mániánkat..mert bizony néha mászni kúszni kell a témáért, sokszor zárt helyekre lopakodunk be...de kizárólag a feeling kedvéért....

Bevallom, hogy a lelkesedésem adta vissza ez a dolog, és örömmel konstatáltam, hogy van rajtam kívül is más olyan „beteg” aki ennek tud örülni, és akár éjjfélkor is képes kijönni a vasútállomásra, hogy megjárason egy épp pár €-ért turkált AGFA gépet, ami ráadásul tök poén..sok féle analóg masinát ládtam már, de Jenci minden alkalommal meg tud lepni...a legjobb az, hogy egyből bevetésre küldi az „új” gépeket...amik sokszor idősebbek nálunk. Én  régimódi vagyok, mióta megvan, ragaszkodom a Hasselbladomhoz..persze időszakosan CANON első komolyabb filmes gépem is velem tart...

Természetesen sok digitális kép is készül ilyenkor. Témát keresni nagyon is könnyű vele, ez tény, és persze sokszor a fényt ezekkel a gépekkel mérjük be, mert még mindig nem jött meg a fénymérőm...hiába, ezek a fénymérők már csak ilyenek, egyszerűen nem jönnek meg..de erről Balogh kolléga tudna sokat mesélni..aki vagy 10X rendelt a távolkeletről, mig nem 2 év után egy ismerős csak meghozta neki Amerikából...Remélem nekem ennél azért egszerűb lesz a dolog, pláne, hogy ez a karácsonyi ajándékom a feleségemtől.

Már csak 2 napja van rá, hogy megjöjjön időben, hanem, akkor igy jártam, persze a ha 2 ünnep közt jön meg, azért nem fogok neki kevésbé örülni, mert egy remek szerkezet a fénymérő, és igencsak meg tudja könnyíteni az ember dolgát, főként stúdióban, de az én esetemben a Hassihoz is jó lesz,mert nincs hozzá beépitett fénymérő, ugye...me minek, és tényleg, minek is...de azé jó ha van.

A klub is megtartotta utolsó talákozóját, amit idén a Dianna étteremben tartottunk a körúton. Sokan voltunk, és örömmel láttam, hogy az új tagok is bőven képviseltették magukat. Az ilyenkor szokásos értékelést megtartottuk, és kihirdettük az „Év szerzője” és a „Fotó-Futam” helyezettjeit, és nyerteseit. A győztes idén (teljes joggal teszem hozzá) Lángh Gábor klubtársunk lett, második Folcz Tóbi, míg harmadik szerény személyem lett. Örültem, mert ugyan külső szemlélők számára viccesnek tűnhet, de az ilyenkor szokásos zsűrink vetekszik bármelyik FIAP vagy MAFOSZ patronált pályázat zsűriével, és ezt szó szerint kell érteni. Tagja több neves fotóművész bel- és külföldről egyaránt. Szóval nem olyan egyszerű, itt bármit elérni, pláne, hogy ha azt is még figyelembe vesszük, hogy a klub tagjai idén is KB kétszer annyi eredménnyel büszkélkedhetnek, mint az idei ÉV alkotócsoportja, de persze csak azért, mert a multkori győzelem után 3 évig nem indulhatunk...na ez van, ez a szabály.

Szóval az összegyűjtött kép anyag igencsak változatos volt. Én egy divat és két akt képpel képviseltem magam. Én minden évben a legeredményesbb képemet szoktam betenni, meg egy meglepit is, ami inkább próba, és általában ez is jól be szokott válni.

A Fotó-futam, pedig a klub egész évben tartó házi versenye, aminek témáit a közgyűlésen beszéljük meg, és előre lehet kidolgozni, ott van rá az egész év. Két havonta van egy egy téma, mint pl: Portré, tájkép, de olyan speciális témák is vannak, mint víz, vagy épp az élet. (Részletek: www.sopronifotoklub.hu) Idén itt nem értem el helyezést, mert a fiatalok nagyon jók a kötött témákban is, és fantáziájuk kimeríthetetlen. Itt a nyertes a már előbb említett Tóth Jenci volt, második Somornai Tamás, míg harmadik Gosztom Gergő lett.  A díjakat mondhatnám viccesen, a NATIONAL GEOGRAPHIC biztosította, mivel hat nagyon szép könyvet választottunk ki, mindkét verseny első három helyezettjének. Nekem mákom volt, mivel a hat közül kettő már eleve megvolt, igy megbeszélés alapján eldöntöttük egymás közt, ki melyiket választja. Örültem a könyvnek, mivel eleve Natgeo fan vagyok és gyűjtő, és ezek a könyvek kifejezetten felső kategóriások, mint minőség, mint beltartalom szempontjából,és persze az áruk is az. Szóval én a NAGYLÁTÓSZÖG című tájkép albumot válaszottam, a borítón a kedvenceim egyike, Steve Mcurry képe virít. Igaz Ő első sorban az Afgán kislány portréjával vált hiressé, na meg a World press és a Ropert Capa díjjaival, azért brutál jó tájképeket is csinál mellesleg...nem hiába nagy kedvenc, kevés emberben van meg annyi minden, mint benne. Egy baja van, hogy NIKONos, de ezt hagyjuk ...

Szóval megvolt a vetítés, meg a vacsora, utánna már csak beszélgettünk. Mindenkivel próbáltam váltani pár szót, bár az étterem asztal elrendezése ezt nehezen tette lehetővé, de azért megoldottuk valahogy. Kellemesen eltelt egy év, és az új tagok láthatták, hogy milyen is egy lelkes, és igazán vegyes csapat. Remélem ez majd ösztönzi Őket a komolyabb pogramokon való részvételhez is.

A két ünnep közt azért néhány pályázat miatt a kemény mag ugyis találkozik, de többnyire ilyenkor pihenünk, persze a fotók készülnek ilyenkor is, de akkor is kell egy kis szünet néha. Nekem a szünet azt fogja jelenteni, hogy foglalkozhatok egy kicsit a fotózás azon felével, amiért az egészet elkezdtem, és csinálom a mai napig. Körvonalazódik a  kiállításom dátuma is jövőre, és az anyagot már elkezdtem szűrni. Igyekszem a legjobbat összerakni, de ezt majd ugyis a végén a közönség fogja eldönteni, nem én. Mármint, hogy tényleg jó e az, amit csinálok.

Addig is még sok idő van, pl itt a karácsony, készülődök, rendet rakok, fát faragok, csomagolok, és igyekszem kivenni a részem az itthoni teendőkből, mert a legtöbb eddig kedvesemre hárult. Most majd bepótolok..meg minden ilyesmi. Mindenkinek addig is jó készülődést..és no para, az ünnep nem azért van, hogy idegeskedjünk, nem erről szól...hanem..a vásárlásról..mert ez tartja fenn a  gazdaságunkat..legalább is a SOUTH PARK szerint :-) ...