A Karácsony igencsak megviseli a testúlyom minden évben, és persze szilveszterkor meg jönnek a fogatkozások, és ígéretek, a fogyásról, meg az egézséges életről. Nos annyi „szerencsém” van azért, hogy nem cigizem, nem iszom, igy nekem nem kell olyan dolgokról leszoknom, ami tényleg káros, és szinte egyeseknek lehetetlennek tűnik. Tudom, hogy igazából ez nem szerencse, hanem akarat kérdése, és anno kinevettem az ebben szenvedőket, de akkor még sportos testalkatúnak számítottam teknőc hassal...biza rég volt. Most is kocka a hasam, de egy nagyból ál, ami 30X45cm kerületű, és vagy 20cm mély....nem mindegy. Szóval azóta csínnyán nézi le az ember a káros szenvedélyben szenvedőket, amióta egy nyamvadt kilót is nehezen, keserves munkával ad le. Sosem hittem magamról, hogy egyszer ez lesz, de most ez van. Bár annyi az előnyömre szolgál, hogy beismertem magamnak, szarul nézek ki, ilyen értelemben, és ezen változtatni kell, ha nem akarok szuszogni a saját súlyom alatt, mint valami bálna...egész szezonban vert a viz, mint kurvát a templomban, és sorra vesztettem el a kis törölközőket, amiket a kedvesem vesz nekem, hogy legyen mivel törölgetnem a fejem, ha melózom. Szóval ha tetszik hanem, néha meg kell álni, szembenézni magaddal a tükörben, és azt modnani, mint anno Feri...”elkúrtuk”..”nem kicsit.....nagyon”

December elején elkezdtem visszajárni edzeni, ahogy azt lentebb irtam. A szervezet rögtön reagált. Persze nem jól, szarul. Még több izzadás, még több zihálás, köhögés, gerinc fájás...stb stb stb..

Ezen túl kell majd esnem, ezért szándékozom tovább folytatni az edzést..és eljutni arra a pontra, amikor egy végigmelózott nap a halálba kivánom az edzést, de akkor is elmegyek, és frissen vidáman jövök ki onnan, és ami a legfontosabb, másnap pihenten ébredek, és energiával teli. Régóta nem éreztem magam energikusnak, és robbanékonynak, pedig mindig az voltam anno. Manapság, ha fenn kell maradnom hajnali egyig, már beteg vagyok. Persze most az ünnepek alatt nem tagadhattam meg a testemtől, a neki járó pihenő időt, hiszen egész évebn keményen nyomtam, és éreztem, hogy vékonyodik a cérna, és lasan elpattan. Most kicsit pihenek, lazára veszem a  figurát, és meg is lepődtem, hogy pl tegnap semmi érdemlegeset nem csináltam...max megirtam pár e-mailt.

Kicsit sétáltam uncsitesóval, meg a kutyusával. Megmutatta, milyen helyen szeretne házat építeni. Természetben, az erdő szélén, csodás kilátással...minden megváltozik...és érzem ezt általánosan is. Nem akarok nagy szavakat mondani, pláne nem egy fotós blogjában, de tény, hogy minden változik a világban. Valami elindult. Még nem tudom, hogy mi, de talán az, amit a spiritiszták KRITIKUS TÖMEGnek hivnak. Elérte a társadalom a csúcspontját rég ,mármint a jelenlegi formája, amit élünk. És mielőtt bárki azt hinné, most vagyunk a  csúcson, nos nem, az már elment, már a leszálló ágban vagyunk. Ezzel nem negativkodni akarok, de ez az a dolog, amit még manapság úgymond a hülye is lát. Mondok egy egyszerű példát:

Elmentünk a tegnap a séta után, az AVATAR című filmre. Nagyon jó film volt, mélyen megérintett, és mielőtt bárki röhögni kezdene, nem azért, mert látványos volt. Még a HOLYWOODY nagyágyúk is észrevették, hogy valami kurvára nem klappol a világunkban. A film a látványát tekintve első osztályú, ez tény. De képes olyan érzelmeket táplálni, hogy a film végére az ember undorodik saját fajtájától, és mélyen a szívében a filmbéli idegen bolygó idegen népe mellé teszi le a voksát, és tapsol, amikor a földről érekző katonákat hazazavarják, a „HALOTT BOLYGÓRA” ahogy ők nevezik...

Szép. Gondoljunk bele. A film sztorija az élő természetről, annak hihetetlen kapcsolatáról, és egy benne tökéletesen szimbiózisban élő nemzetről szól, akik elnézést kérnek a zsákmányuktól, ha étek céljából leteritik. Csendben járják a saját erdeiket, fákon élnek, És nem kérdéses számukra, hogy a bolygójuk él, és fenntartják vele a kapcsolatot. A föld bolygonkról egy szó sem esik szinte végig, mégis mindenki a film felénél tudja, hogy kurva nagy gáz lehet ott, és nem változott meg semmi azóta sem. Nem más helyet kerestünk élni, hanem jöttünk ezt a bolygót is szétcseszni. Beszivárgunk az idegenek közé, el lesünk mindent, de csak egyet tanulunk meg, hol van a gyenge pontjuk, hogy lehet őket kiirtani. És röhögünk, ha egy darab fát is óv egy nép, és keservesen sírnak, ha elpusztul.

Na igen, ez csak egy film, mondhatnánk, de volt idő, amikor ezen a bolygón nem az volt a kérdés..”Te hiszel az Istenben?” hanem az „Vajh az Isten hisz e bennem?”  Nevetünk azokon, akik odaláncolják magukat valahová, hogy ne öljenek le állatokat hiába, ne vágjanak ki fákat hiába. Kinevetjük azt, aki egy kongresszuson sírva könyörög, hogy a népe a tengerbe süllyed, és kéri tegyünk már valamit!

Nos igen, tény, hogy a humor nagy fegyverünk, de nekem nincs kedvem röhögni akkor, amikor már túl későn kapunk észbe. Hogy juthatott a Föld odáig, hogy elveszitse a kapcsolatát a saját természetével. Belegondolt e már valaki, miért vannak a közelünkben a házi állataink? Miért vesszük magunkat körbe velük? Csupán csak azért, mert Ők az utolsó kapcsolatunk a természettel, a Föld ténylegesen „benne” élő teremtményeivel. De már Őket is elrontjuk...betong ettókba zárjuk őket, állat kínzónak nevezzük lassan azokat, akik a kertben, vagy a szabadban tarják Őket. Mindenféle szarral etetjük Őket, és azt gondoljuk, jobban tudunk valamit, mint Ők...nem..sajna szart sem tudunk..már nem! Azok az emberek, akik néha ha csak picit és hajlandóak meditálni, a „fontosabb” kérdéseken, tudják, hogy előbb utóbb jön a nagy pucolás. Azt hisszük mi naivak, hogy a globális felmelegedés a mi művünk. Nos olyan értelemben a miénk, hogy a Földünk reagál, a rajta zajló eseményekre, de nem mi hoztuk létre, hanem a természet maga. Azt hittünk, hogy a világ kifejlődött..minden megállt, és innetől beton városokban, szűk koszos utcákon, pénzért élünk, és plazma Tvért...és azt gondoljuk mindenkinek ez kell. Elmegyünk egy afrikai törzshöz, és megpróbáljuk "megmenteni" őket. De hát mitől könyörgöm? Magunktól kéne, mert ahogy az első „civilizált” ember valahová beteszi a lábát, oda viszi az összes nyavajáját, vírusát, baktériumát stb stb...

A filmre visszatérve volt benne egy mondat, amiben minden benne volt, a jelenlegi gondolkodásunkról...ki akarják üzni az idegen népet a saját nagy életfájukról..és a földi ember ennyit mond a naplójába, aki az oldalukon áll: „Mit adhatnánk nekik, hogy elmenjenek...sört...farmert? Nincs semmink, ami nekik kéne!!”

Így van, csak mi hisszük azt, hogy az általunk "koszos", "primitív" emberi létformáknak szüksége van a civilizációnkra..de abba bele sem gondolunk, hogy ha egy népcsoport változás nélkül képes fenn maradni a sivatag közepén 3-4000 évig, akkor Ő nekik van valamilyük a számunkra, nem fordítva. És az üzenet egyszerű...MEGVAN A KAPCSOLATUK A KÖRNYEZETÜKKEL, A FÖLD ANYÁVAL, HA ÚGY TETSZIK! A Mi kapcsolatunk hol van? Ha most teszem azt, kimegyek a városból, pedig én vidéken nőttem fel, és nem vagyok hülye a mai mérce szerint, de leraknak a közeli erdőbe. 1 nap alatt meghalnék, mert nem tudnám merre menjek, mit ehetek meg, kitől, mitől kell tartani, mitől nem, hol húzhatom meg magam stb stb...és hiába értek az erdő szélén a Photoshophoz, meg a számítógéphez, mobiltelefonhoz...megbaszhatom, ha mondjuk nincs a közelben egy MC’ Donalds, ahol éppen van WIFI meg kaja....na szevasz..erről ennyit. Kinek is van szüksége segítségre..akkor mindjárt értékelnék egy elmarad civilizálatlan busmant, aki kivezetne a fényre, és nem biztos, hogy ezután azért nyavalyognék, hogy mikor vehetem meg az új I PHONE-t.

Belegondolni is szörnyű, hogy az emberek csak úgy képesek elképzelni, egy világ végét manapság, hogy jön a nagy hullám, ledőlnek a jeles nevezetességek, és John Chusack mégis túléli egy szar sedannal, meg egy kövér gázzal....na persze baszki. Abba bele sem gondoltak a nagy filozófusok, és maya hívők, hogy a maya-k a saját életvitelükből azt számolták ki, hogy 2012-re nem a világvége jön el  szó szerint. Hanem az a felezési pont, ahonnan már nincs visszaút. Az az év esetleg az, ahol már bármit teszünk, a folyamat nem áll le....hoppá...ugye ugye..mintha jövőre 2010 lenne nem?

És persze nekünk kongresszusok kellenek, meg nagy armani öltönyös megbeszélések. Meg nagy tüntetések, meg fekete egyenruhák..persze bazd meg, az kell nekünk!

Ha valaki tényleg tenni akarna valamit, akkor egyszerűen körülnézne  a maga háza táján, és csak azt tenné meg, ami számára elérhető, akkor máris nagyot változna minden. Nem hiszem, hogy eleget teszünk azzal, hogy veszünk egy HIBRYDet, meg egy energia takarékos izzót...vajmi kevés ez már úgy érzem. És nehogy azt higyje bárki is, hogy én vagy bárki a környezetemben jobb.

Csak én és a párom, pedig ketten vagyunk, 2 naponta viszzük le a nagy zsák szemetet nylon zsákban a kukában..aztán meg sem kérdezzük hová viszik...na bumm, kit érdekel mi? Azt hisszük, pár enerkia takarékos izzóval megoldunk mindent. Kezdetnek jó, de ez csak egy csepp a tengerben.

Gondoljunk bele az iszonyatos részletekbe..pl egy cigi. Kiszámolta már valaki, hány szemétnek felérő dologgal bir egy cigi? 8 db pontosan, egy szállra nézve. Nos nézzük:

Megveszed a cigit nylon borításban, amit leszedsz róla, kihúzod azt a kis fóliát, kiveszel egy szálat, az füstöl ha meggyújtod, persze gázos öngyújtóval, hamuzol, ott a füst is, és persze a kátrány a tüdődben, na és a végén jön a csikk. És ez csak egy szál, és persze maga a doboz is! Szorozd be a doboz tartalmával, és azzal, hogy a saját ismerőseid közül, hányan füstölnek. És vegyük bele, hogy a legtöbben ezeket a kis piszkokat mind szétdobálják ráadásnak. És ez csak egyetlen egy szál CIGI! Na ezek után kérdem én, kell e nekünk bármi féle segítség, vagy mi minent jobban tudunk, igy is? Kell e ezek után jótanácsokat osztogatni másoknak? Nagyon nem...

A budhisták szerint ha midnen nap teszel egyetlen dolgot ami jó cselekedet, és önzetlen, ha nem eszel annyit, amennyit kivánsz, ha nem alszol annyit, amennyit szeretnél, és ha nem veszed magadat körül olyan „értékekkel” amit a halál úgyis elvisz, akkor már te sok jót tettél magaddal, és ezáltal a világoddal is. Senki sincs a közelemben, aki csak akár megpróbálná ezt, és igen, én sem...

Think about it!!