2010. jan 18.

Öreg járgány, szivatóval indul...

írta: csiger
Öreg járgány, szivatóval indul...

Hát igen, sokszor akartam leülni a gép elé, de bevallom, jót tett egy kis szünet, az előző évi hajtások után. Meg a  két ünnep közt, végre sikerült az, amit nyár óta tervezgettem. A jó kis filmes technikára korlátozódtam, és csak magamnak, kedvtelésből fotózom. Témákat keresek, laborálok, nagyítok...jó volt. Jenci barátomat sikerült végérvényesen megfertőzni, az analóg technika romantikájával, már ami a laborálást illeti, a filmre fotózás, az eddig is a tünetei közt volt.

A Kínai Jézuska is nagynehezen megérkezett, és végre van egy plusz rádiós vevőm a kioldómhoz, ami nagyon jó dolog, ismét hadrendbe állíthatom, a korábbi még analóghoz vett Canon rendszervakumat. Igaz analóg cucc, de jó kis vaku volt ez, szerettem.

A másik dololg, amit végre megkaptam a fénymérő. Rossz tapasztalataim voltak korábban az e-bay-el kapcsolatban, de most itt van a kis drága. Így a két ünnep közt, és kicsit utánna, elővettem a legkissebb fotós táskámat, amit még a ZENIThez vettem, és beletuszkoltam a Hassit, meg a fénymérőt, és ezzel meg is telt. De nem is volt másra nagyon szükség. Furcsa is volt, megint azzal a tatyóval járni a várost. A havas latyakos környéket járogattuk, főleg esténként, néha állvánnyal, néha nélküle. Bár az vicces dolog, hogy ha az út mellett álltunk meg, hogy az autók fényét belevegyük a képbe, rögtön mindenki trafipaxnak nézett minket, és beleblokkolt, aztán az akkorra jól kiszámolt expó, nem ért szart sem, mert az autó nem suhant el mellettünk, és a várva várt fénycsik nem jött össze, max félig. De aztán azt hiszem hozzászoktak a látványhoz, és azért sikerült pár képet kőnünk az elmúlt 2-3 hétben. A nagyítás hol sikerült, hol nem, persze ez nagyban köszönhető volt a lejárt alapanyagaimnak. A filmen kívül már minden régi volt, de még használható. A 30x40cm es papírok voltak talán azok, amiknek ártott az idő vasfoga, a többi azért többnyire jó lett.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Visszatért az a várakozás, amikor az ember ellövi a képet, és várja, amikor kihúzza a tankból, hogy vajh jó lesz e, vagy nem?? Nos volt rossz is jó is, de a lényeg itt is az volt, mint az olimpián....a részvétel.

Egy jó digitalizáló egységen töröm még a fejem, mert a jelenlegi szkennerem nem tudja a rollt is behúzni, Ausztriába kijárogatni csak ezért, meg költséges buli, és ott sem mindig jön nekik össze. Szóval gyűjtök egy jó minőségű szkennerre, hogy meg tudjam majd osztani a neten másokkal is a képeket, meg azért is, hogy a negatív hivás után, a nagyítást ne kelljen minden esetben megcsinálni, ha csak néző képet akarok, mert sajna a hely gond most is fenn áll. A kis ideiglenes laborunk megszűnik, a lakás amit haveri alapon megkaptunk, már ki lesz adva, szóval ismét visszakerülnek a cuccok a padlásra. De a negatív hivás és szkenelés könnyen hely és egyéb gondok nélkül megoldható itthon is, igy nem kell a jó öreg analóg masináimat is a padlásra a nagyító mellé visszacsomagolni...

Szólj hozzá

analóg előhívás laborálás