Hazaérkeztünk, és mondhatom nyugodtan, hogy hazafelé barátságosabb, kellemesebb légkörben utaztunk, mint kifelé menet. A gép egy újabb járgány volt, ezáltal nagyobb volt a hely benne, nem volt úgy lelakva, és hála égnek hazafelé egy magyar hölgy utazott mellettünk, nem József Attila Ír változata, mint ugye kifelé.

A pilóta vagy nyugodtabb volt az Ír légisztrájkot követő pozitív eredmény miatt, vagy csak nem remegett a keze, mint az előzőnek, akár egy trabant 60 km/óránál, de a lényeg, hogy sokkal símábban repültünk hazáig, és símábban landoltunk.

Összefoglalva: Jó volt! Mind a kint tartózkodásunk, mind az utazás maga. Ránkfért már, hogy egy kicsit kiszakadjunk a hétköznapokból, és egy merőben más világban találjuk magunkat.

Sok apró részletet leírtam már korábbi bejegyzéseimben, de a lényeg az, hogy az általános véleményem az Írországról, hogy könnyebben élnek ott az emberek. Ezt természetesen a saját átlagos polgári életre értem. Ott is vannak szegények, és gazdagok is. De általában véve amerre én jártam ez is az is kevesebb volt. Ebből csak arra akarok kilyukadni, hogy a polgári réteg, mint olyan, ott még létezik. Az emberek átlagosan jobb életkörülmények közt élnek, gyakrabban mehetnek a boltba, vehetnek normális autót, bérelhetnek házat, vagy lakást. És a környezet nem olyan mocskos, mint itthon. Vegyük például a fővárost, Dublint. Nem olyan főváros, mint amiket az ember megszokott. Olyan, mint egy hangulatos kisváros, vagy falu, kicsit több autóval. Nincsenek magas toronyházak, a város nem fölfelé, hanem széltében hosszában terjeszkedik. Az utcák hangulatosak, a házak nagyrésze több mint 100 éves, olyan pubot nem is láttam ahol az alapítás éve az ezerkilencszázas évekre datálható lett volna, minimum az ezernyolcszázas évek vége a kezdet.

Persze, mondhatjuk könnyen, itt nem buziskodtak a nácik se, meg az oroszok sem hetven évig, szóval előnyben az aki messzebb lakik a nagy vizen, és nem éri meg oly messze garázdálkodni.

Néha eszembe jutott kinn, hogy milyen lenne Pest, vagy akár Sopron, ha nem basszák itt a rezet a komcsik olyan sokáig, vagy a 2 világháború nem zúzza tönkre történelmi belvárosunk egy részét, vagy a tereket, parkokat, a polgári lakónegyedeket, falvakat. Ha nem zavarják el a sok idetartozó különböző nemzetiség képviselőit, és hagyják, hogy színesek maradjunk, mint előtte kb 2000 évig....szép gondolat, de a történelem már csak ilyen.

Na a lényeg az, hogy bármerre jártam, találtam pár hangulatos utcát, házat, sarkot, egy egy apró részletet. Sokat lehetne fotózni kinn, de hogy iagzán hangulatot adni tudó képet készíthessen az ember, ahhoz biza egy út kevés. De a lényeg az, hogy míg kinn voltunk, vendéglátóinknak hála (amit ezúton is köszönünk szépen!!) sok kilómétert, vagy bocsánat, mérföldet megtettünk remekbe szabott peugeot 407-es „rally” változatával, és sok olyan helyre mentünk, ami nem volt rajt a túrista útvonalak egyikén sem. Saját utakon mentünk, mert mindig könnyebb, ha egy vagy két „helyi” segít a nézelődés megtervezésében. Voltunk Dundalkon kívül, Droghedában, Dunleerben, Dublinban, Sligoban az Atlanti Óceánnál, Johnsboroban, Belfastban,  Carlingfordban, és még ki tudja hány helyen álltunk meg út közben, hogy kiugorjak egy két kép erejéig...

Az idő segített minket ahol tudott a maga szerény módján, de a végére igencsak tavaszias idő köszöntött ránk. Az uccsó napok képei, még hiányoznak innen, de most már szerintem a teljes válogatást fogom csak feltenni a honlapomra, napokon belül meglesz, de még sietni kell, mert van pár olyan anyag, ami elsőbbséget élvez.

A végére a rövid tanúlság, és egy kis matek, hogy a címet is értsük:

Igaz, a válság kint is érezhető volt a helyek szerint, de az átlagember nem rogyott meg töle, de a lényeg, hogy heti fizetésből éllnek, ami átlag 400€ (heti!!!)

Ez egy átlagos fiatal pár esetében könnyen kiszámolható, hogy mennyi az annyi. Egy házat, aminek elő és hátsó kertje van, 3 szobája, vizesblokkja, nappalia, nagy konyhája, külön ebédlővel (kb 100nm) átlag 650€-ból lehet bérelni havonta. A rezsi csak 2 havonta jön, vízért pedig egyáltalán nem kell fizetni! Egy normál autó, ami nem gagyi, pl a peugeot 407es esetében a 96os verzió, olyan 450€ környékén már kapható, de a mi útjainkon szaladgáló opelek, pl corsa vagy ilyesmi megkapható 150€-ért, az azé kifizethető egy negyed heti fizetésből asszem, ha jól számolok.

Ha van 1000€-d egy autóra, ami nem lehetetlen, 2,5 hetet kell érte dolgozni, abból már 2004-es évjáratú változatát megkapod pl a peugeotnak...ez már durva nem?

Szóval ennyi, és ezek apróságok, mert nem beszéltem arról, hogy itt nem herdálják el a húst az ország okosai, mint minálunk, itt minden második ház tehenet, birkát tart, és itt is veszik meg tőle, ezért van az, hogy 3-4 € ért annyi húst veszel a TESCOban, hogy 3 napig eszi 4 ember...de ez csak a jéghegy csúcsa...a ruházat a márkás cuccokat is beleértve szar és hugy árának kategóriája..magam is vettem,  meg Eszu is jó cuccokat kinnt. 200€-s kabátot leáraztak kapsából 45-re, hogy csak egy példát mondjak.  De ezer ilyen van....így nem csoda, hogy az átlag ember átlag keresetből úgy él meg, hogy simán megveheti azt, amire szüksége van, és pár olyan dolgot is, amire igazából nincs, és nem hal bele, sőt marad is neki. Igaz, az orvosi ellátás itt drágább, de ez nálunk is lassan így lesz, ugyhogy ez mindegy is...

Szóval a lényeg az, hogy aki kinn dolgozik, az továbbra is nagyobb becsben van, mint itthon. Nem utálják az auslandereket, barátságos mindenki, egy rossz szót nem hallottam kint az egy hét alatt, és totál normálisnak véltem azt, hogy a Dublini MC’Donaldsban a teljes műszak vezetőstül mindenestül magyar volt, akár a Starbucks-ban is..ahol szintén magyar kolléga adta a kávét, miután megjegyeztem: ”Ez kurva jó erős kávé lesz”..a pultos válasza csak ennyi volt..az biztos J

Szóval érdemes kimenni a kelták földjére, és megnézni, hogy a mi kelta vérvonalunk mire jutott, és mire az övék. Valszeg az állás egyenlőre 1:0, és nem nekünk!