Mindig is tetszett a hatása a régi keresztkidolgozásos eljárással készült képeknek. A keresztkidolgozás végülis nem más, mint a nyersanyag, mondjuk pozitív film kidolgozása negatívként, mint például színes negatív. Tehát a kötelező E-6-os eljárást a dia esetében például C-41-es eljárásra cseréljük. Az így kapott végeredmény kicsit eltér a normál esettől, mert a dia pozitív esetében a nyersanyagunkon negatív képek jelennek meg pozitív helyett. Ezt ilyenkor át kell még fordítani, mint a normál negatívok esetében is, viszont ez az eljárás a kép színeire komoly hatással bír, és érdekes színvilágok születnek. Anno ezt nagyon sokan használták, manapság már inkább szoftverek segítségével oldják meg az emberek, és még rá is dolgoznak kicsit. Bevallom én is szoftveresen előbb csináltam ilyet, mint az „eredeti” módszerrel, de nemrégiben kipróbáltam a dolgot, és tényleg érdekes hatása van. Nem mondom, hogy a kép minőségére nincsen rossz hatással az eljárás, mert nem véletlenül vannak az eljárások kidolgozva, de tény, hogy érdemes egyszer kipróbálni a dolgot. Ez anno akkor lehetett érdekes, amikor még nem lehetett szoftveresen manipulálni a képeket, mert akkor igencsak elgondolkodtattó lehetett egy egy nézőnek, hogy hogy a bánatba is készültek ezek a színek?!

Persze megfelelő színek, fények kellenek hozzá,  a téma kiválasztása sem utolsó szempont, hogy az effektnek értelme legyen, de aki még foglalkozik a filmes, analóg technikákkal, annak mindenképpen javaslom. Mutatok pár példát is, hogy mit kell elképzelni. A képeken PS effekt nincs, kizárólag a digitalizálás volt számítógépen, a többi így jött kia  csőből...

Technikai adatok:

Canon EOS 300V gépváz + Tamron SP 17-50/2,8 Di II LD Asph. IF

FUJICHROME SENSIA 200 Diafilm E-6 >> C-41-ben kidolgozva.