Hát ismét elment öt teljes év az életemből. Ez ugrott be elsőnek, amikor portfóliómat készítettem össze, hogy elküldjem a FIAP kitüntetési bizottságához. Hol is volt ez, mi volt a címe, mikor szerepelt először...stb stb..ezek az általános kérdések merültek fel vagy ezerszer, mert nem kevés adminisztráció szükséges, hogy az ember a több éves pályázati nyilvántartást rendbe tudja tartani. De kell, ha az ember emlékezni akar mindenre, ami fontos. Nos az öt év azért is lett kiemelve, mert öt év nemzetközi "szereplés" kell ahhoz, hogy alkotóként elküldhesse az ember a portfólióját a FIAP-nak.(Federation Internationale del'Art Photographique) Ez megtörtént márciusban. És aztán csak várakozás..

A mosolygásra okot adó e-mail úgy május környékén érkezett a MAFOSZ Ügyvezető elnökétől, hogy az igazolványok már a "spájzban" vannak, valahol az oroszok mellett :-)

De komolyabbra fordítva a szót, a Kalocsán megrendezett Fotóművészeti Nyári Egyetemen adták át a kitüntetéseket, de idén sajnos nem tudtam elmenni, hogy személyesen vegyem át, ezt Gyöngyi klubtársam tete meg helyettem, és a többi kitüntetett klubtársam helyett is. Ezúton is köszönöm neki.

Igazolvány, kitűző, matrica, és maga a diploma..nos kicsit más színvonal, mint itthon, de ezt megszokhatuk ugye, de a lényeg az, hogy ismét egy kis megerősítés abban, hogy az ember jó úton jár. Megnyílt megint egy ajtó, ami mögé ismét be kell majd nézni, és folytatni tovább az utat, további zárt ajtókat keresve, amik kinyitásához egy kulcs már megvan de többre is szükség van.

Az ember nem állhat le csak azért, mert valamit esetleg már elért, legalább is én nem fogok. Vannak köztes célok, amik elérése nagyon fontos, nos nekem ez is egy ilyen, de a végcél még nagyon messze van, de ne siessünk ennyire. Néha le kell állni, és megcsodálni azt, ami eddig sikerült. Nos..edig ennyit sikerült...örülök!