...Szóval eljött a péntek, és a csütörtöki e-session kiretusálása eltartott péntek hajnalig, szóval cseppet sem voltam kipihent, de ez a nyár már csak ilyen.

Elkezdődött a készülődés, a felhők pedig csak gyűltek, de ahogy mondtam, ez a nyár már tényleg csak ilyen....rohad sok eső, borús hétvégék, erős tűzős nap, ha éppen van, és miegyéb.

Minden okés volt, de amint kilpétünk a lányos ház ajtaján, a „MINT a HURRIKÁN” című film jutott eszembe..de nem a főszereplők adta sztori miatt, hanem szó szerint. Olyan szél volt, és olyan felhők, hogy ez tényleg olyan volt, mint egy hurrikán. A nap elvileg dél körül járt, amikor nem látszott semmi belőle, sötét volt, mint az éjj közepén, és hát a polgári ceremónia szabadtérre volt tervezve...na ennek fuccs..gondoltam.

Elindultunk, és bizakodtunk..hátha..de sajna nem állt el. A rossz idő hozta negativ hangulatot egy kis fotózással próbáltam enyhíteni. Igaz, erre a napra nem terveztünk beállított fotókat, de volt némi idő, és a hely adta magát, no meg Kati is akart azért néhány képet, ami a nagy napon készült, akár milyen is az idő..

A kétszáz vendég kénytelen volt bezsúfolni magát egy terembe, de azért sikerült gyorsan alkalmazkodni, én a zenésznek segítettem becipelni a kihangosítást, meg a hangszert.

Végülis sikerült a ceremóniát igy is lebonyolítani, és jól sikerült, kissé szűkösen, de hát a cél szentesíti az eszközt mint mondani szoktuk. Végre láttam, hogy Kati és Istu is felszabadultan mosolyog, és már cseppet sem zavarta őket a rossz idő, ami csak nem hagyott alább. Mindeki gartulált, és az ablakon keresztül egyszer csak a szemközti függő folyosó felől felharsant: All You Need Is LOVE...

Tisztára mint az „Igazából Szerelem” című film első jelenetében..nagyon vidám, és megható volt. Bár én tudtam erről, de a párnak meglepetés volt a szülőktől. A vendégekkel, párral megbeszéltem, hogy álljanak félre az ablakból egy jelre, de csak nem sikerült mindekinek reagálnia, igy a meglepetés pillanatát nem sikerült tökéletesen elkapni, de azért valahogy megoldottam. A zene beharsogat a folyosókat, és abarokk udvart...és szerintem itt már nem számított sem stressz, és sem az eső...hiszen tényleg így van, főleg a nagy napon...nincs szükséged másra, csak a szerelemre!

Elindultunk a lakodalom helyszínére, ami korántsem volt megszokott, pláne a mostanábanszokásos lagzikhoz képest. 200 főt nehéz elhelyezni úgy, hogy akár midenki tudjon táncolni, ha akar, márpedig itt sokan akartak táncolni, mint kiderült utóbb.

A menü is rendhagyó volt, iagzi party feeling, semmi felesleges cicó..meg sznoboskodás...szerintem jó buli volt. Fáradt voltam, de nem éreztem ezt egészen addig, amig haza nem értem, és el nem kezdtem kimentetni a képeket, és el nem kezdtem tölteni az akksikat a másnapi (aznapi) esküvőre, ami vészesen közeledett, és a kialvás reménye sem kecsegtetett..durvult a weekendem..és még hol a vége??

folyt köv...