...A Szombat hajnal rövidnek bizonyult alvás szempontjából, és már csörgött is a vekker. Felkelni..kávé..felszerelést ellenőrizz!! És már indultam is...tiszta wash&go reklám szöveg, de tényleg ennyi időm volt.

Az előző napi nagy esőzés nyomai még nem tudtak elmúlni, mert picit szemetelt az ég még mindig, de biztam benne, hogy a fotózás ideéig azért megáll végre, mert ahogy a Holló 1-ben is énekelték.."Örökké nem eshet.."

Nehéz volt felvenni a ritmust ismét, a gép markolata még ki sem hűlt. Azt hittem, hogy egy hosszú nap után nem szabad még egyet vállalni, de bevallom örültem, hogy a készülődésnél már jelen voltam, mert ez bemelegíti az embert, és segit ráhangolódni a dolgokra.

Mikor elindultunk, már nem esett, szél mondjuk volt, de az sosem baj. Repült az idő, közeledett a délután, hirtelen jött az este, és azt vetem észre, hogy még mindig talpon vagyok, még mindig fogom a gépem, exponálok, és fizikai fáradságot kikapcsolva nyomtam egész nap. Közben gyakran gondoltam klubtársaimra, akik a Magyar Fotográfia Napja alkalmából szokásos szabadtéri kiállításunkat rendezik, tartják a Széchenyi téren...fura volt így kimaradni az első napból.

Mikor az esküvőt otthagyva a Széchenyi térre érkeztem, hogy a Magyar Fotográfia Napja alkalmából már szokásosnak mondható kiállításunk éjjszakai őrségéből kivegyem a részem, csak akor vettem észre, hogy fáradt vagyok, de rohadtul..hogy alig érzem a tagjaim.

A szemem nemhogy nézni nem jó, de még a fejemben is útban van...be volt dagadva, a lábaimmal együtt, és esküszöm az csak jót tett, hogy egy órát a hidegben sétálgattunk a klubtársaimmal, és végre átnézhettem az idei szabadtéri anyagunkat, mert a szombat sajna ilyen téren kimaradt. Ez az első alkalom, hogy nem tudtam erőssen részt venni a szervezésben, felrakásban..nem baj..majd másnap...

..Mit másnap..megint aznap van!!