Igazán kimerítő egy év van mögöttem, és valószinűleg igen kimerítő évek elé nézek, ha azt számítom, hogy én, aki el tudtam aludni a tüzérségi lőgyakorlat kellős közepén egy álló helyemben, ma meg ha megnyikkan a Bébi, már pattanok is ki az ágyból....de ez valószínűleg így van rendjén.

Az év elején korán kezdődött a szezon, érdekes felkéréseknek tettem eleget, sok féle stílusban kipróbálhattam magam, és korábbi, már űzött "sportoknak" is hódolhattam.

Többször a képernyőre kerültem, és a klub is jól szerepelt, hála kitartó tagjainak.

Eredményesnek ítélem meg minden szempontból ezt az évet, és tudom, nem lehet minden év ilyen eredményes, de azért dolgozni lehet érte.

A legfontosabb dolog az idén természetesen kisfiam Boldizsár megszületése volt, és az oda vezető út, de külön öröm számomra, hogy mindemelett a fotóklubban betöltött pozícimómnak is meg tudtam felelni. Saját művészi karrieremet is tudtam ápolgtani, mégpedig nem is rosszul. Végre 7 év után én lettem az éves versenyen "AZ Év SZERZŐJE", és nagy meglepetésemre, a "FOTÓ-FUTAM 2010" több fordulós háziverseny sorozatot is én nyertem meg idén. Ez azért különösen fontos nekem, mivel a mi versenyünkön év végén sokkal komolyabb szakmai zsűri dönt, mint akármelyik külföldi, vagy belföldi pályázaton. Ez az eredmény csöppet sem mellőzi a szakmaiságot, olyan zsűritagok dönttöttek, mint az Osztrák Fotószövettség Elnöke (Albert Kriegler), vagy Szabó Béla Fotóművész, a Győri Fotóklub elnüke, a Canon Pro Klub alelnöke, vagy akár a MAFOSz elnöke...de sorolhatnám még.

A klubon belül is ez egy elismerés. Elnökünk szerint megérdemelten győztem 7 év után, remélem igaza van, és a következő évben rászolgálok erre mégjobban, amikor én is a zsűri tagja leszek...

Az év végén ritkulnak a tárlatok, de minden évben megrendezik a TIT-Az év fotósa, az év fotója pályázatot is Győrben. Idén én egy különdíjjal, SZABÓ BÉLA FOTÓMŰVÉSZ KÜLÖNDÍJÁVAL gazdagodtam ezen a tárlaton. Egy nekem különösen kedves képpel nyertem ezt, a SLIGO című képemmel, amit nászutunkon kaptam lencsevégre Írország óceánpartján, Sligonál. Nagyon tudok örülni, amikor értékelik a klasszikus magyarosnak mondott fotózási stílust, és nem a látványt értékelik csak, hanem a mögöttes tartalmakat. Tudom, hogy a díjat megitélő művész is kedveli a fekete-fehér tájképeket, valószínűleg ezért esett a választása az én képemre.

Nos lenne mit még felsorolni az idén, de dicsekedni nem akarok, csak némiképp kicsit beszámolni akartam arról, hogy a kemény munka meghozza gyümölcsét...de most egy két hónap gyakorló apasági tanfolyam vár rám..ahol talán minden idők legnehezebb próbái várnak, de ez egy olyan "verseny", ahol a fődíjat már előre kiosztották, és ez BOLDIZSÁR!!