Egy ideje azon vettük magunkat párommal, hogy a mindennapok bedarálnak minket, és fotós létemre, egy képet sem csináltam egy vagy két hete a kisfiamról. Ez sajna igaz...annyira kiveszem a részem az egészből, hogy eszembe sem jut, persze azért sem, mert szegénykém nagyon hasfájós, és a sok praktika ellenére nem múlik nagyon neki, de emiatt nincs túl sok mosolygós pillanata szegénykémnek. Főleg akkor van mosoly az arcán, ha elvisszük sétálni, ha a pelenkázó asztalon nézheti a "plafonbarit"..akkor nagy mosolyokat kapunk...

Persze nem mindig ilyen tragikus ám a helyzet, csak belülről tűnik annak, mert kezdő szülőként az ember mást nem csinál, csak agyal, hogy vajh mit csesz el már előre....

A minap, amikor épp sikerült nappal is egy jót aludnia Boldinak, azt vettük észre, hogy nyöszörög, szinte énekel álmában..nagyon aranyos volt, gyorsan előkaptam a 7D-t, és felvettem a pár másodpercenyi történést...ilyenkor nagyon jó a technika..hogy a DSLR tud mozgóképet felvenni..mert akármilyen fotós vagyok, hangot nem tudok varásolni a képre még én sem...

Boldizsar's dream from csiger-the art of photography on Vimeo.