Egy egész évet nehéz úgy végig gondolni, hogy ne csapongjon az ember agya ide oda a sok gondolattól, emléktől, elménytől.

A 2011-es év már teljesen más volt, mint a korábbiak, de nem azért, mert egy évvel öregebb lettem, vagy hasonlók...hanem azért, mert ez volt az első teljes évem apaként. Nem könnyű feladat, de soha senki nem állította, hogy az lesz! Mindig az a mondat jár a fejemben, mióta Boldi megszületett, amit Ross mondott a Jóbarátokban: "....mindig is tudtam, hogy lesz egyszer egy fiam..csak nem tudtam, hogy én leszek az apja..."

 Elsőre hülyén hangzik, a mondat, és viccesnek, de benne van az a komolytalan komolyság, amivel egy kezdő apuka néz a jövője felé. A felelősség felébredése, a folyamatos aggódás valakiért, a törödni akarás, és persze a szeretet ezen formája, ami semmi máshoz nem hasonlítható. Mindent egybe véve nagyon jó volt ez az egy év Boldival, és napról napra többet és újat mutat magából, és a kis egyéniségéből a pici drága kisfiam. Egy éves, úr isten de kimondani is döbbenet.

A karácsony adta magát, hogy Boldizsár legfontosabb "első" pillanataiból egy kis könyvet rakok össze családtagjaimnak, kapott a dédi, a nagyik is, és persze feleségem is, ami közös, mert nehogymá én maradjak ki :-D. Minden fontosabb első pillanat benne van, mint első nap, első mosoly, első gyümölcs evése, úszás, yoga, első könyv, első üldögélés, hason fekvés, hintázás, és persze mind olyan csiger stílusban :-D Szóval fotósként én persze értékelem a képek erejét, de ezúton is csak javasolni tudom mindenkinek az ilyen kis albumok összerakását. Megéri.

De nem csak a Boldi volt idén fontos, persze minden körülötte forog, de ne felejtsük el, hogy idén sokkal kevesebb megbizással állt neki az egész szakma ennek a szezonnak, és nehéz időszak érkezett a profi érára is..sok volt a belharc, a csatározás, tipikusan az az időszak, amikor az oroszlánok egyre szaporodnak, és a gazellából egyre kevesebb van a szavannán. Ez már így marad. Van ennek jó és rossz hozadéka is. Jó az, hogy élesedik a verseny, nyújtani kell azért, hogy megbízást kapj, de rossz is van ebben, hogy sajna a kóklerek szaporodásával ha tetszik ha nem a megrendelők nagyrésze ráfizet, és a profik, akik csak ebből a munkájukból próbálnak megélni nehéz helyzetbe kerültek azokkal szemben, akik csak hobbyból csinálják azt amit csinálnak, és pláne ha szarul, arról ne is beszéljünk....

De ez is egy helyzet amivel kezdeni kellett valamit. El kellett filóznom rajta még szezon elején, hogy merre, hogyan tovább. Érdekes dolog a nehéz helyzet, mert ösztönző is tud lenni. Ennek örömére nagy fába vágtam a fejszémet, és eldöntöttem, megvalsóítok egy olyan dolgot, amit régóta szükségesnek éreztem....MŰTERMET ÉPÍTEK!

Ez persze nem egyszerű feladat, pláne, ha egyedül kell mindent csinálni. Ezért is szövetkeztem egy új klubtársammal, Bleroval, aki meg azért szeretett volna műteremmel bírni, hogy ne kelljen sorban állni mások után, és gyakorlni, tanulni szeretett volna. közös érdekünk, és érdeklődési körünk hamar összehozott minket, és azóta sok bulis órát töltöttünk munkával, és persze fotózással a műtermünkben. Klubtagjaink is csatlakoznak néha, és igazi kis banzáj szokott lenni néha. Sok szép fotó készült már itt, de a lényeg, hogy fejlesztjük amikor időnk engedi, és ezáltal fejlődünk, tanulunk folymatosan..a fotózás már csak ilyen!

A nyár már úgy zajlott, ahogy szokott. Sok nagyon kedves emberrel hozott össze a munkám, és az élet, sok embernek adtam remélem örökre szóló emléket át képekben, és remélem ők is annyira élvezték a közösen eltöltött időt, mint én. Jártam megint jó pár helyen országszerte, külföldön is, remélem ez így is marad majd. Idéntől a munkamenet és a színvonal emelése miatt már nem úsztam meg asszisztens nélkül, de jól is tettem, hogy állandó asszisztensel mentem a kreatív fotózásokra. nagyon megkönyítette a munkám, csak a képekre kell figyelnem, van szakszerű derítésem, nem kell elmagyarázni a csinosba öltözött vendégnek, vagy rokonnak magyarázni a derítés fortélyait. Jövőre ez is még felődni fog, sok eszköz került emiatt beszerzésre, már alig várom, hogy használhassam őket!

Aztán persze a másik felemet sem szabad említés nélkül hagynom, a művészkedés is halad a maga útján. Bár idén csak az év első felében értem rá pályázgatni komolyabban, de meg is hozta az eredményét. Végre megint sikerült átlépni egy küszöböt, amikor "M" című képemmel begyűjtöttem első nemzetközi díjaim. Kaptam Romániában Bronz érmet, Szlovéniában Kék Szallagot, Szerbiában Kék Szallagot, és végre egy Aranyérmet is, egy PSA GOLD Medal-t.

A 2010-es Év Szerzőjeként én voltam az idei versenyen az egyik zsűritag, érdekes volt így is részt venni az Év Szerzője 2011 pályázaton. A klubban is zajlik az élet, sajnos megint új helyet keresünk klubunknak. Ahogy elnéztem az országban a kultúra mint olyan egyre kevesebbet ér, mind politikai, mint közéleti szinten..próbálunk dolgozni azon, hogy ez másként legyen! De ez egy másik történet, de erről még lesz szó, ígérem!

Anno volt egy önálló tárlatom FÉNYECSETVONÁSOK címmel az Erdészeti Múzeumban. Már ezután elkezdtem dolgzni egy új tárlat anyagán, még KB 2 évet vesz igénybe, mire minden összeáll, de remélem ti is úgy gondoljátok, érdemes lesz erre is várni. Nagyszabású terveim vannak, és nehéz megvalósítani mindent úgy, ahogy az ember elképzeli. De nagyon igyekszem, hogy jó legyen. Ezzel is egy szintet akarok lépni felfelé...majd a nagyérdemű megítéli, hogy sikerült e...egy biztos, nem könnyű úgy filmmel dolgozni, hogy a hozzá szükséges egyéb eszközök gyártása már nagyon ritka világszerte sajnos. Vadászom az alapanyagokra...ezzel persze elárultam valamit...ANALÓGra készülnek a dolgok...de CSITT, majd a tárlaton találkozunk! :-D Na jó egy izelítő azért kijár ennyi duma után..egy kontakt hívás az egyik témáról..

Szóval egész évben zajlott az élet, zajlik most is. Két ünnep közt csak szabadságot vettem ki, nem végeztem, de a két ünnep közt szeretek én is pihenni. A hátam megint piszkosul kikészült az év végére, kezdenem kéne magammal valamit, de a munka, és a gyerkőc mellett ha van egy kis időm, akkor bebújok a laborba, és lötybökölök kicsit...nekem ez a pihenésem!

Nos, mindenkinek haosnlóan izgalamkkal és élményekkel teli boldog új évet kívánok a magam, és a családom nevében is, és remélem jövőre is találkozunk itt, vagy valahol az éterben, és persze személyesen, ami mégjobb!!