Gondolom akiket érint az esküvő ipar, az már mind hallott a PILLANART kezdeményezéséről a napokban eleget. A lényege az, hogy az Esküvő Fotós Szövettség kiírt egy országos fotópályázatot esküvői fotósok számára, hogy kiválaszthassák 2011 Év esküvő fotósát. A szövettség maga sokszor viták középpontjában van a szakmán belül, sokszor okkal, sokszor ok nélkül. De minden vita ilyen. Azon viszont saját magam is meglepődtem, hogy különböző esküvő fotós szerveződések, és csoportok nem ismerik fel a békejobb fogalmát, és a szakma újra egyesítésének lehetőségét.

Pont a mi szakmánk az, ahol nem lehetne helyet adni az ellenségeskedésnek, mivel pont az emberi kapcsolatokból élünk. Szerintem ez a néhány hét megint bemutatta azt, hogy nem csak képileg kell fejlődni egy szakmának, hanem emberileg is. A legtöbb kolléga azt gondolja, hogy egy esküvői fényképész csak a jó fotókat csinálja, és ez a dolga. Kívülről ez ugyan tényleg ennyi, de ne feletkezzünk meg, hogy egy egy komolyabb cég mögött mekkora stáb dolgozik, míg egy esküvő fotós egymaga személyesíti meg a fotóst, a képszerkesztőt, a marketingest a webes szakembert, a stylistot az öltöztetőt, a pszihológust, a barátot, a támaszt is sokszor egy egy nehezebb esküvőn. A saját munkájára alig marad már ideje, ami a legfontosabb. Nem csoda, ha sokan csak a fotós szerepét töltik be, és nem foglalkoznak a körülöttük zajló egyéb dolgokkal. Így lehetne ez, ha nem befolyásolná a képek minőségét az, hogy a pár közben idegileg ki van, a ruha bénán áll a vőlegényen, a virág nem jött meg, vagy a csokor egy kazalhoz hasonlít stb stb stb...szóval sok midnere kell figyelni ahhoz,hogy egy egy jó kép összeálljon.

A párok az idő múlásával vevők lettek az újra, és a szakma elkezdett szélesebb körben elsimerté vállni, megnyílt az út hát a jó magyar szokás szerinti kóklerség felemelkedésének is. Akik csak a pénzt látják a munkát nem, akik nem tudatosan alkotnak, csak a technikájukra hagyatkoznak, nem kreatívak, csak simán körülnéznek a neten, és másolnak.

Ez midnen szakmával igy van, de a szakma összetartása, és közös érdéke segítene ezt vissza szorítani. Mindenhol igy van. Mindenhol, kivéve nálunk. itt kanyarodnék vissza a pályázathoz, miszerint ez a lehetőség bebizonyítaná a sok nagyszájú "neten" létező emberkének, hogy nem elég a technika, szemlélet is kell, és egyediség. Egy pályázat pont attól humánusabb mint egy fotós fórum, hogy csak a pozitív eredmények kerülnek nyilvánosságra, azt hogy melyik kép nem felelt meg, az nem. Itt lett volna a nagy alkalom, hogy bebizonyítsa a sokszor agressziv, nagyszájú csapat, hogy mit is tud valójában. Alávetem magam egy külső ítélő szék akaratának, s elfogadom a véleményüket.

Lehet sok módon megmagyarázni a semmit, de én azt mondom, aki ezt a felhívást nem vette most komolyan, azt nem érdekli igazán a szakmán belüli áhított békés hangulat, hogy ismét egy közös célban öszpontosuljon a szakma ereje, miszerint szolgáltassunk magas szinten, kínáljunk több remek opciót egy házasulandó párnak, hogy nehéz legyen eldönteni ki is az, aki neki a legjobb, mert annyi remek szakember van körülötte.

Furcsán hathat nektek, hogy én a saját konkurenciám mellett kampányolok, de én nem véletlenül beszélek az igazi esküvő fotósokról úgy, hogy kollégáim, nem pedig konkurenciáim. Nem én döntöm el, és nem is a konkurencia, kit választ egy pár. A páros maga dönti el kinek a képeibe szeret bele, kinek a személyisége olyan megnyerő, hogy Ő legyen az adott napra a választott fotós. Kizárólag a párosok döntenek, és ha "mindannyian" feléjük fordulunk, levesszük végre a szemünket egymásról, és akkor talán elfogadjuk, hogy ebben az országban rengeteg jó szakember kell hogy együtt létezzen, de megférnek egymás mellett, és a szakma kiszűri majd azokat, akiknek hoszabb távon nincs keresni valója ebben a brigádban.

Nos nem agitálni akarok félre ne értéstek, jómagam sosem jelentkeztem a Pillanart tagjai közé, a pályázatra mégis elküldtem a  képeimet, amik közül párat itt a cikk közben megnézhettetek. Mert nem kell semmilyen felekezethez tartozni ahhoz, hogy az ember érezze azt, hogy az egézséges versengés az, ami előbbre visz egy szakmát, és elismertséget hoz neki. És ha magunkra haragítjuk a leendő házasulandókat az állandó vitáinkkal, észre sem vesszük majd, hogy már egy halott ügy felett bíráskodunk, mert akik kimaradtak ebből okosan, azok elkerülik azokat, akik egymással foglalkoztak, és levették a szemüket a legfontosabbról....az egymást szerető emberekről, kiknek közös érzelmes pillanatainak megörökítésére akarva, vagy akaratlanul, de felesküdtünk!!