Korábban ha olvassátok Blogom láthattatok egy olyan bejegyzést, ami üdvözölt egy nagyon jó kezdeményezést. A Magyar Esküvőfotós Szövettség, azaz a Pillanart által megrendezett pályázatról írtam pár gondolatot, és azt, hogy szerintem miért hasznos, függetlenül az adott szakmabeliek pártállásától, és miért javasolt. (Szerintem)

Nem megváltoztatni akarom a véleményem, mielőtt bárki ezt gondolná, csak leírom, szerintem miért ismét a jó magyaros stílusú erős öngól kategóriába csúszott át az egész pályázat.

Korábban jó volt látni, hogy azok a kollégáim, akik nem szoktak fotópályázatokon részt venni mennyire izgulnak a válogatás alatt, mennyire várták az eredményeket. Ez a fajta izgalom sajnos nálam már kevsébé felfedezhető, talán a túlzott „rutin” ami miatt ez rám már annyira nem jellemző. Az tény mondjuk, hogy ezt a pályázatot én is próbálom, próbáltam figyelemmel kisérni, mivel ez az első ilyen kezdeményezés Magyarországon. Külföldön a legismertebb példa a WPJA-Photographer of the year pályázata, ami nagyon komoly, szó szerint világszinvonalú pályázat.

Az ÉEF pályázat nem titkolt célja az volt, hogy felszínre kerüljenek azok a szakmában tevékenykedő kreatív fotósok is, akik kevésbé vesznek részt, a többek által már ismert fórumokon, workshopokon, rendezvényeken, és lehetőséghez jussanak azok is, akik esetleg nincsenek a jelenleg ismert szakmai elit látókörében. Persze emelett egy mustra a szakma vélt és nem vélt jobbjainak is. Továbbá természetesen cél volt az is, hogy további inspirációt meritsenek azok is, akik már régóta a kreatív zónaban alkotók táborát erősítik, és persze alakítják közösen az esküvő fotózási iparág jelenét, és jövőjét. Sok különböző stílus képviselője pályázott, és a pályázati határidő végén érkezett meg az anyag nagyrésze, a statisztikák szerint. Ez mondjuk a legtöbb pályázat esetében így van.

Szóval itt akkor felsorolnék pár saját magam által levont következtetést, jót és rosszat egyaránt.

Pozitívumok a szakma számára:

-       Nagyon jó kezdeményezés, ez lehet akár egy éves seregszemle is az iparág jelenlegi állásáról, a kreatív alkotók tábora ezáltal fejlődhetne, és irányt mutatna azok számára is, akik űzik ezt az ipart, de kevesebb inspirációval, vagy éppen kreatívitás nélkül.

-       A nagy cégek, akik a fotótechnikában az eszközöket gyártják nekünk, egy olyan szakmai platformra láthatnak rá, amire eddig hazánkban nem nagyon volt módjuk, és támogatóként sok új kliensre tehetnének szert. Jelenleg ezt a szerepet a NIKON vállta magára, ami nagyon szép, és okos is tőlük.

-       A PILLANART-ot többször érte felvételi rendszere miatt az a vád, hogy túl belterjes, és hogy egyoldalúan döntenek mind a tagok felvételénél, mind akár képértékelések esetében is. (MÉRLEG, FACEBOOK stb) Ez a pályázat külsős zsűrivel lett megrendezve, akik nem érintettek a szövettség munkájában, és a szakmára is kissebb a rálátásuk, a fotózáshoz van közük, vagy épp az iparhoz. A szövettséget csak egy tag képviselte a zsűriben. A pártatlanság tehát adott volt elviekben.

-       Akik a szakma elitjéhez tartoznak, ugyan olyan elbirálás alá esnek, mint azok akik a közelében sincsenek. Ez bevallom kecsegtető pozitívum sokak számára. (Nem hinném, hogy csak pár ember véleménye kell, hogy egy egész szakmát szabályozzon)

-       Olyan megjelenési lehetőség (kiállítás, díjazás, ismertségi lehetőség) ami amúgy csak nagyon komoly marketing hadjárat után lenne lehetséges egy kezdő, vagy éppen rutintalan esküvő fotós számára.

-       Szakmai elismertség, amire minden kolléga vágyik, ha bevallja, ha nem!

Negatívumok a szakma számára:

-       A külsős zsűri nem igazán érzi át a szakma szépségét, és persze nehézségeit, nem alkotott ebben a kategóriában, és emiatt egy egy kép nehézségi fokát nem tudja helyesen felmérni. (megvalósítás, és persze a nélkülözhetetlen utómunka szükségét sem)

-       Olyan elcsépelt klisés képek jutnak kiállítási lehetőséghez, esetleg díjjazás közelébe, ami a szakma szempontjából több sebből is vérzik, és ez hamis illúziót kellt az alkotójában, aki ezáltal nem, hogy fejlődni nem fog, hanem inkább túlzott magabiztosságot kapva ezáltal rossz irányba halad tovább, és nem fejlődik.

-       A szövettségen belül is okozhat feszültséget az, hogy bár egy tagjuk jelen van, nincs elég szava ahhoz, hogy olyan képek kerüljenek az élre, amit a jelenlegi szakmai elit ott szeretne látni. (Több Hét képe került ki első körben a pályázaton, ami meglepő volt)

-       Akarva akaratlanul túl sokan hibás következtetéseket fognak levonni, néhányan túl sok önbizalomra tesznek szert helytelenül, és sajnos sok olyan kolléga veszti amúgy is kevés önbizalmát, akiknek nem kéne, mert nagyon is az élvonalban a helyük. (a szakma számára az előbbi a veszélyesebb sajnos)

-       Az esetleges házasulandó pároknak az orra alá dörgölik majd az úgymond eredményeket, amiket ugye a fentiek alapján eldönthetünk, hogy az eredmény e ténylegesen, vagy nem.

-       A legnagyobb negatívum (bár remélem nem lesz igazam) szerintem még csak most következik, amikor a szakma egyik-másik fele ismét sárdobálásba kezd. Sajnos több vitás helyzetben láttunk már ilyet, és ez sok szempontból nem szerencsés. És ugyan az az állapot áll fel, ami korábban is a pályázat előtt. Pont ezért is írtam anno meg, hogy miért is érdemes pályázni. Hangsúlyozom, remélem nem lesz igazam, de a jelei már mutatkoznak sajna.

Sorolni lehetne még pro-és kontra a dolgokat, de a lényeg az, hogy egy kezdeményezés, ha úttörő szándékú sosem mentes a hibáktól. De ez nem csak nálunk van így, midnenhol. Sok olyan pályázaton vettem részt már, ahol túl voltak a 10-ik éven, és még mindig voltak a pályázatnak gyermekbetegségei. Én egy dologban bízom nagyon, remélem a szövettségnek nem megy el a kedve az esetleges negatív visszhangok dacára a következő évi pályázat megrendezésétől, mert tény, hogy megmozgatta a szakma aprját nagyját, és ez jó. Amin én személy szerint változtatnék jövőre, az pedig a szakmai zsűri felosztása az iparhoz közeli, és távoli személyek hányadát tekintve. Mert az biztos, hogy a legtöbbet egy ilyen rendezvényen a zsűri van támadva, de aki elvállalja ezt a szerepet, az ezzel tisztában van általában. Szóval az esküvő iparhoz közelebb álló zsűritag lehet olyasvalaki is, akinek fontos a minőségi esküvői kép a munkájához, de nem feltétlenül fotós. Egy ilyen személy azért jó,mert ellensúlyozza kicsit a túlzott szakmai oldalt, de mégis érintett. Attól, hogy valaki fotózással foglalkozik, vagy életében sokat foglalkozott vele, még nem feltétlenül lesz jó zsűror, ezt már ezerszer bebizonyították a pályázatok. Továbbá, hogy a pártatlanság megmaradjon, a szövettségből az egy tag bőven elég, de a szakmai döntéséhez egy úgymond támogató személyre is szükség lenne, aki nem érzelmileg érintett, de tudja, mi munka van egy igazi esküvői pillanatkép mögöt, mind a fotózás, mind az utómunka terén. Ide alkalmas személy lehet akár egy külföldi szakmeber, akár egy olyan belföldi szakember is, aki nem érintett, és nem is volt az a pillanart köreiben. A művészeti vonal itt is rizikó faktor volt, és ahogy az élő közvetítést néztem, sajna nem vált be túlzottan. Ennek oka az, hogy érdekes klisékhez ragaszkodva a művészeti vonal képviselői úgy mondtak okosakat, hogy közben baromira nincs dunsztjuk sem a mai esküvő fotózáshoz. Ez persze nem feltétlenül baj, de ha a viszonyítási alapunk nincs meg, akkor elég nehéz okosat mondani. Ami magába nem baj, de Ők mégis megpróbálták, és közben úgy nyomták a gombot, hogy többször rá sem néztek a vetitőre. Viccelődve más képekről ment a sztorizgatás. Ez olyasfajta tiszteletlenség, amit egy zsűror nem engedhet magának meg semmilxen körülmények közt. Pláne, ha ökörséget is beszél az illető, és közben olyan szinten nézi le a szakmát, aki felkérte Őt zsűrornak, hogy az már vérlázító. Ez az egy dolog volt, ami nekem és sok más kollégámnak, aki nézte a neten, vagy jelen is volt szemet szúrt. Lehet bődületes baromságot beszélni, mert azt a magad nevében teszed, de ha felkérnek engem például, akkot mérlegelem, hogy értek e az adott témához vagy nem. De mindentől függetlenül a pályázók időt pénzt energiát szántak erre az egészre, ezért ezt joggal várhatnák el a zsűri egyes tagjaitól is.

A szövettség a zsűrit illentően szerintem hibázott, de ez csak a puding próbája után derült ki. Baricz Kati esetében pedig nem tudom mit mondjak, az Ő jelenlétének én is örültem, mikor kiderült, mert korábbi workshoppokról, és pályázatokról ismertem valamenyire, de amit itt nyújtott, az igazából szakmai szemmel nézve bohóckodás volt. Aki ebben a szakmában dolgozik, az szerintem egyetért velem, hogy a Pillanartos kolléga, és a Cinematográfus kolléga az, akiknek úgymond „hinni” lehetett, mert objektivitásukhoz nem fér kétség, nem érzelmi alapon döntöttek, és láttak már menyasszonyt mindketten. A másik két kolléga a dokumentarista vonalat képvisleték volna, de sokszor olyan képeket ejtettek ki, vagy nem méltattak figyelemmel, ami még a saját szakmájukban is érdekesnek ítéltek volna mások. Mindegy is, csak azért írtam le a véleményem, és a gondolataim, mielőtt még hivatalosan is megtörténik az eredményhirdetés, mert utánna már kevésbé hisznek majd az objektivitásomban, és nem akarok nagyon részt venni az utólagos megmondásokban...arra ott van megmondó kapitány a south parkból!