Fertőrákos 1984 - 1992. Belegondolni is rossz néha abba, hogy szalad az idő. De mikor jó dolgokat kutatva nyúlsz vissza az elmédbe, akkor azért mégis elviselhető, sőt jól eső érzés az időn révedezni.

Ismét találkoztunk. Igen ismét, mert ezt az osztályt nem kellett sohasem noszogatni. A mai napig sok onnan nyugdíjba ment tanár emlegeti azt az osztályt, az Eszti néni osztályát. Kitartó, és főként összetartó, jókedvű, vidám, de dologra kész kis brigád, akik körbejárták az országot szinte gyalog, járták az erdőket, jókat beszélgettek, kirándultak, szalonnát sütöttek, buliztak, néha rosszalkodtak, szerelmesek voltak, bánatosak, fáradtak és frissek, durcássak és jókedvűek..egyszóval igazán éltek, élükön Eszti nénivel, akinél jobb osztályfőnököt, és jobb "pótanyát" nem hordott még hátán a Föld, ezt bátran állíthatom. Élmény volt ide járni, itt még élmény volt tanulni, a megszerzett tudást jóra használni, egy csapatba tartozni, és nagyokat álmodni együtt.

Ma már ezek furcsa szavak lehetnek, főleg a mostani diákoknak, de nekem elhiheti mindenki, hogy tv, internet, telefon, és közösségi médiumok nélkül is tudtunk egymásról mindent, értettük egymás rezdüléseit, és őszintén kíváncsiak voltunk egymásra.......és vagyunk is a mai napig.

A kis slideshow a 2012-es, 20 éves találkozóról mutat be pár pillanatot..mert az egyik kis osztálytársból fotós lett, dédelgetett egy álmot, párat még most is dédelget, de szerintem mindannyian.

Sok 20 évet még nekünk skacok...és az Isten tartsa meg egézségben Eszti néninket, na és ne felejtsük el Tutu bácsit sem, aki rendületlenül követte drága nejét árkon bokron át!