Sokan akik ismernek sem tudják, hogy amiért anno a fotozást komolyan kezdtem venni, az a természet fotózás volt. Pontosabban a természet szeretete. Vidéki gyerekként mondhatom, hogy ismertem, ismerem is a környezetem. Sokat jártam kutyáimmal az erdőket és mezőket, nádasok környékét.

Mindig láttam az állatokat, a madarakat és a vadakat és sokszor azt gondoltam, ez milyen jó kép lehetett volna.

Amikor az első Zenit vázat kézbe vettem a legelső fotó témáim egyike a természet volt. Sosem volt megfelelő technikám arra, hogy úgy meg tudtam volna fotózni ahogy a fejembe volt a kép, de azért egy egy jó felvételt sikerült anno a nagy múltú VELVIA 50-esre exponálni.

Aztán a fotózás egyre jobban "beszippantott" az emberek felé vettem az irányt és csúnyán szólva erre szakosodtam. Persze volt néhány "kirándulás" más témákba is, de jórészt már az ember és annak környezete foglalkoztatott csak.

Ahogy teltek múltak az évek, a hobbim munkámmá vált, a munkám hivatásommá. De minden alkalommal, mikor az Év Természetfotósa pályázat eredményeit tették közzé, akár nemzetközi akár hazai szinten, mindig kissé irigykedve néztem a jobbnál jobb képeket. Be kell ismerjem, hogy a mai napig nagy tisztelettel figyelem a természetfotósok munkáját. Ki kell emeljem Máté Bencét, akit szerintem világ szinvonalú képei, na és TV-s szereplései után már nem kell bemutatnom. Engem ért az a megtiszteltetés, hogy egyik kiállitását az Erdészeti Múzeumban Sopronban én nyithattam meg. Klub társaimmal ott is epekedve néztük a szebnél szebb pillanatokban, és helyzetekben elkapot élőlények portréit.

Azon filozofáltam, hogy vajh mennyit számit az, hogy ebben a kategóriában nem, de máshol az elmúlt 7-8 év alatt eleget fejlődtem. Mit tudnék kihozni magamból a lesben, ha úgy adódna.

Nos nemsokára megjött a válasz, mikor egyik fotós kollégám megkérdezte, hogy van e kedvem beülni mellé egyik hajnalban a lesbe. Kaptam az alkalmon és azonnal igent mondtam. Persze be kell ismerjem, a szervezete egy esküvő fotósnak merőben másképp működik, mint egy természet fotósnak. (Kivétel Daróczy Csabát, aki mindkét kategóriában a toppon van) Amig mi hajnalokig retusálunk a gép előtt, a természet fotós hajnalban kell és nyugalomban ül és figyel, vár egy egy mozzanatra, jó pillanatra. Én eleve akkor feküdtem le, mikor barátunk elkezdett készülődni. Mikor szólt a vekker el sem hittem, mire mondok igent. Gondoltam: "Ki ez az ökör, aki ilyenkor kel fel?"

A lényeg, hogy erőt vettem magamon, mert a kiváncsiságom nagyobb volt a fáradtságomnál. Beültünk a lesbe, és szépen lassan megérkezett a "modellünk" is. Jelen esetben a modell egy Bubos Banka volt. Fiókáinak szakadatlan hordta az élelmet, sokszor igen sokat repült érte. Nagy szünetekben volt időnk megvitatni ezt azt, és még egy pisire is volt idő, mert a mobil lesben nem volt nehéz mozogni, bár nem ez a cél a leseknél elsősorban.

A madár jött ment, én szerintem max 10 olyan képet lőttem a pár óra alatt, amit meg mernék másoknak mutatni, de a lényeg az, hogy értékeljük a természetfotósok munkáját más szemszögből is. Vegyük csak a cserkelésre szánt időt, a sok megfigyelésre és utánna járásra szánt napokat. Amig az ember megismer egy fajt és persze a konkrét egyed nyomára jut, az sokszor hetekbe, hónapokba tellik és eddig még egy deka fotózásól nem is esett szó. Én, aki ezt mindig is tudtam, még én is csak nevettem magamon, hogy több óra fotózás után hazajöttem 10 képpel. Én, aki ennyi idő alatt kb 2000 expozíciót szoktam ellöni egy esküvőn. Hát igen más világ.

Szóval megvolt a kirándulásom és ezért köszönet kollégámnak, Nagy Bertoldnak, hogy engedte kicsit nekem is learatni a saját munkájának babérjait. Egy két képet osztottam itt meg a cikhez, amik azért az állat melet engem is tükröznek, mert azért próbáltam bele vinni magam is, ha már ott voltam. Remélem sikerül ismét kijutnom majd a zöldbe, mert régóta vissza vágyom, ezt be kell valljam magamnak első sorban, és persze mindenki másnak is!