Érdekes dolog sokszor nagy neves kollégáktól azt olvasni, hogy mennyire elcsúszott a "szakma" az öncélű kifejezési formák felé és hogy hova tart, mi lesz a vége stb stb...

Nos igen, érdekes...de miért is csúszott el sok midnen és miért nem a lényegről szól pl az esküvői fotózás már? Hát pont azok miatt akik ezt anno példaként mutogatták sok hazánk fiának, és a világon sok helyen oktatják is. Mert a nagyobb erő nagyobb felelősséggel jár ahogy az ifjú pókembernek is mondta a nagybácsija..csak az öreget rögtön ezután le is szedték egy 45-össel. Igazat mondott, de a forradalom felfaja saját gyermekét, és itt is a nagy gondolat elinditói sokszor jobban felelőssek az ilyen elcsúszásokért, mert adnak egy mintát a sok "alatvaló" meg megpróbál túltenni a mesterén, és rálicitál. Nagyobb hegyre mászunk fel, koszosabb helyre megyünk be, kisebb lesz a pár a képen mint a hangya stb stb...mindenki keresztül megy ezeken, én is keresztül mentem. Persze, hiszen ez egy egymásra épülő folyamatosan fejlődő szakma, ahol az emberek akarva akaratlanul akár a rosszal, akár a jóval hatni tudnak egymásra. Ha elindul egy lavina és alá temet másokat sosem azt kérdezik az alá szorultak, hogy ki inditotta el, hanem egymást tapossák a levegőért aztán néhányan kijutnak.

Szomorú vagy nem, sokszor naivan okozunk sérülést olyan dolgoknak, amiket szeretünk és nem akarnánk ezt tenni. Én régóta azt papolom, jóval korábbi bejegyzésem is van erről, mikor azt feszegettem, hogy ugyan nem kéne elfelejteni egy esküvő fotósnak azt, miért is van ott, minek okán kérték fel. Emlékeket gyártani nem pedig az öncélú önmegvalósitásért. A személyes emlékek és az érzelem gazdag képek mindig is időt állóbbak lesznek mint az ilyen egyedi aktuális hóbortoknak való képek. Ha az ember úgy alkot az adott lehetőségeinek mérten egyedit, hogy közben  nem róla szól minden az azt mondom okés, és örülhetnek, ha egy ilyen kreatív embert biztak meg a párok, de mikor már minden az adott szolgáltató (legyen az fotós videós dekoros vagy épp vőfély) épp aktuális hóbortjáról szól, akkor azt gondolom el kell filózni, hogy lesz e vége ennek az egésznek, vagy innen már tényleg csak a teljes vissza csúszás várható, és pár év alatt a romos koszos helyekről a nagy madárkalitkáson át kopott vintázs cuccok alatt vissza süppedünk a környék kastély parkjaiba. Nem azzal kell egyedinek maradni, és élen maradni, hogy megirjuk másoknak mikor már nem tudunk lépést tartani saját "gyermekünnkel" hogy ez mekkora gáz...mert attól még ez nem magától indult el. Jó példát kell mutatni, ki kell tartani a saját belső sugallataink mellett és hinni azt, hogy az a pár ember, akinek mindig is az számitott amit mi képviseltünk annak lesz piaca. Folyton folyvást azt látom, hogy a párok sem mernek önmaguk lenni, és innen onnan össze szedett apró töredékekből próbálják meg felépiteni nagy napjukat, ahelyett, hogy össze ülnének kettesben, és megpróbálnák gondolatokba, később szavakba önteni kik is ők valójában és mit jelentenek egymásnak.

Ezért mondom el a párosoknak mindig, hogy nem kell egyből kitalálni hol és milyen formában lesznek fotózva. Inkább  idézzék fel magukban azokat az apróságokat, amik helyhez, időponthoz, egymáshoz köthetőek. Legyen a saját sorozatuk inkább olyan ami róluk szól, nem a másoknál látott jó kis egyveleg. Mert 10 év múltán az ember nem fog emlékezni az adott hóbortra, épp aktuális divatra vagy épp az akkor menőnek számító szolgáltató ötletére amit aztán mindenki másolt mint Schmidt a dolgozatát. Fektessenek hangsúlyt inkább a saját kis világukra, mert ha képen vissza jön 10 év múltán is az első randevú vagy a leánykérés helyszíne, egy fontos emlék vagy momentum emléke felsejlik az adott fotón, akkor mindannyian maradandót hoztunk létre és nem azon kell majd filozofálnunk, hogy miért is ide mentünk, miért is ezt tettük amit tettünk a képen...hát mert ez a hülye ezt mondta azért. Na ezt próbáljuk meg elkerülni, ki-ki a saját területén és akkor nem lesz ciki azt mondani majd a saját gyerkőcünknek 20 év múlva, hogy igen mi az esküvő szakma részei voltunk éveken át.